Egyre nagyobb károkat okoznak a vetési varjak a szántóföldeken, ezért országos aláírásgyűjtésbe kezdtek a gazdálkodók. A kezdeményezést Markovicsné Polyák Rita görbeházi gazdálkodó indította, aki szerint az aszály, az alacsony terményárak és a vadkár mellett a védett madarak okozta veszteségek már sok gazdaság működését veszélyeztetik. A petíciót Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdaságért felelős miniszternek és Gajdos László élő környezetért felelős miniszternek kívánják benyújtani.
A kezdeményezők szerint a magyar mezőgazdaság egyszerre több súlyos kihívással küzd. Az idei évben ismét jelentős aszály sújtja az ország számos térségét, miközben a búza, a kukorica és a napraforgó termését is komoly károk érték. A gazdálkodók szerint a helyzetet tovább nehezítik az alacsony felvásárlási árak, a folyamatosan emelkedő termelési költségek, valamint a vetési varjak által okozott veszteségek.
Már a búzát és a napraforgót sem kímélik
Markovicsné Polyák Rita elmondta, Görbeháza térségében az elmúlt hetekben alig hullott csapadék.
– Van olyan terület, ahol az elmúlt egy hónapban a húsz milliméter eső sem esett le. Az aszály önmagában is óriási probléma, de most már a vetési varjak is hatalmas károkat okoznak – fogalmazott.
Mint mondta, korábban elsősorban a kukoricavetéseket veszélyeztették a madarak, mára azonban a búzában és a napraforgóban is jelentős károkat okoznak.
– Már nemcsak kiszedik a vetőmagot, hanem a búza kalászát is letörték, a napraforgóba pedig tömegesen belekezdenek. Nemcsak a tábla szélén, hanem a közepén is pusztítanak – mondta.
A gazdálkodó szerint akad olyan termelő a térségben, akinek a napraforgó-állományában már 40 százalékos kár keletkezett.
Egyre több a varjúkolónia
A gazda szerint a probléma évről évre súlyosbodik.
A vetési varjak kolóniákban élnek, a fiatal madarak pedig újabb és újabb fészkelőhelyeket alakítanak ki a kisebb erdősávokban, így folyamatosan terjeszkednek.
– Nagyon intelligens madarak. Hiába dudálunk vagy próbáljuk elriasztani őket, felrepülnek, majd néhány méterrel arrébb visszaszállnak. Már azt is megfigyeltük, hogy néhány példány előremegy felderíteni a területet, és csak utána érkezik a többi – mondta.
Most már a napraforgót is károsítják – Fotó: Markovicsné Polyák Rita
Csak riasztani lehetne, de azt sem könnyű
A vetési varjú Magyarországon védett faj, ezért a gazdák jelenleg csak korlátozott lehetőségekkel védekezhetnek.
A gazdálkodók most riasztási engedélyt szeretnének a kormányhivataltól, ám Markovicsné Polyák Rita szerint ennek megszerzése nem egyszerű.
– Repülő sárkányokat, madáralakú riasztókat próbálunk kihelyezni, de ezek hatékonysága korlátozott. Más eszközt viszont gyakorlatilag nem használhatunk – fogalmazott.
Hozzátette: a természetvédelmi előírások miatt sok gazda úgy érzi, szinte tehetetlen a károkkal szemben.
Nem a védettség megszüntetését kérik
A petíció szövege hangsúlyozza, hogy a gazdálkodók tiszteletben tartják a természetvédelmi szempontokat, és nem a vetési varjú védettségének megszüntetését kérik.
Azt szeretnék, hogy a döntéshozók vizsgálják felül a jelenlegi szabályozást, és dolgozzanak ki olyan megoldásokat, amelyek lehetővé teszik a jelentős károk megelőzését, illetve szükség esetén azok megtérítését.
A kezdeményezők szerint olyan szabályozásra lenne szükség, amely egyensúlyt teremt a természetvédelem és a mezőgazdasági termelés biztonsága között.
Nemcsak a földeken okoznak gondot
Markovicsné Polyák Rita szerint a vetési varjak egyre nagyobb számban jelennek meg a településeken is, ami a mezőgazdasági károk mellett lakossági problémákat is felvet.
– Addig kell lépni, amíg kezelhető a helyzet. Nemcsak a földeken okoznak egyre nagyobb károkat, hanem a falvakban és a városokban is megjelennek.
Mi nem a természet ellen vagyunk, hanem azt szeretnénk, hogy a gazdák is kapjanak valódi segítséget és tegyék lehetővé a varjak gyérítését
– hangsúlyozta a gazda.
Az aláírásgyűjtés már elindult, a szervezők pedig azt remélik, hogy minél több gazdálkodó támogatja a kezdeményezést, mielőtt a petíciót benyújtják az agrár- és a környezetvédelemért felelős minisztereknek. Eddig egészen pontosan 107 gazda írta alá a dokumentumot, még a szomszédos Békés vármegyéből is, de sokan nem merik a nevüket adni, hiába károsultak ők is.
Elek Szabolcs gazdálkodó, aki termelőként és egy olajütőüzem tulajdonosaként is érintett az agráriumban, azt mondja: bár nála eddig nem fordult elő ilyen mértékű kártétel, a környékbeli gazdák tapasztalatai alapján a probléma nagyon is valós.
– Mindig azt mondják, hogy ez lokális probléma. Csakhogy lehet, hogy ma engem és a földszomszédomat érinti, holnap pedig már egy másik termelőt. Ezek a madarak pár nap alatt le tudnak tarolni egy kisebb táblát – fogalmazott.
A gazdálkodó szerint a legnagyobb gond, hogy a vetési varjak rendkívül intelligensek, gyorsan alkalmazkodnak a riasztási módszerekhez.
– Hiába zavarjuk el őket, sokszor negyed óra múlva már vissza is jönnek. Vannak különböző riasztási megoldások, például vetőmag-kezelések vagy egyéb félmegoldások, de amikor egy 500 egyedből álló csapat érkezik, akkor már az is komoly kárt okoz, ha minden madár csak egyetlen növényt húz ki – mondta.
Már a napraforgótányért is támadják
Elek Szabolcs szerint korábban főként tavasszal lehetett tapasztalni, hogy a vetési varjak a frissen kelő kukoricát és napraforgót pusztítják, most azonban új jelenséggel találkoztak.
– Ilyet korábban még nem láttam. A napraforgótányérokból szedik ki a magokat. Amikor a virágzás után a nagyobb tányérokban már fejlődnek a szemek, azokat támadják. A legszebb, legígéretesebb növényeket találják meg – ismertette, hozzátéve: bármilyen hihetetlen, de még a mákgubókat is feltörik.
A károk a környéken több gazdát érintenek.
– Amit most konkrétan tudok a napraforgóval kapcsolatban, az körülbelül hat-nyolc gazda. De tavasszal is folyamatosan hallani ilyen esetekről. Volt olyan termelő, akinek a kukoricáját másodjára kellett újravetni a varjak miatt – mondta.
Alulról és felülről is kikezdik a tányérokat – Fotó: Markovicsné Polyák Rita
Egy hétig a traktorban őrizte a kukoricát
A gazdálkodó egy különösen szélsőséges példát is említett.
– Volt egy idős gazda, aki úgy tudta megvédeni a másodjára elvetett kukoricáját, hogy beállt a tábla közepére a traktorral, és egy hétig ott maradt. A fiai hordták neki az ételt és az innivalót, ő pedig reggeltől estig őrizte a területet – idézte fel.
Szerinte ez jól mutatja, milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek a termelők.
Engedélyhez kötött a védekezés
A vetési varjú fokozottan védett madárfaj, ezért a gazdák és a vadászok sem alkalmazhatnak szabadon minden eszközt.
– Meg van kötve a kezünk. Lőni nem lehet, a vadászok sem tudnak mit tenni, mert komoly büntetés járhat érte. Én most adtam be a kérelmet, hogy hanghatással védekezhessek, például gázágyúval – mondta Elek Szabolcs.
Addig azonban maradnak a hagyományos módszerek.
– Naponta többször kimegyek, körbejárom a táblát, dudálok, kiszállok, kereplővel próbálom elzavarni őket. Ezek inkább ősi módszerek, de igazából nem sokat érnek. Elmennek néhány órára, aztán visszatérnek – tette hozzá.
A gazdálkodó szerint a probléma azért különösen nehéz, mert a madarak nemcsak nagy számban jelennek meg, hanem rendkívül gyorsan felismerik, ha veszély fenyegeti őket.
– Nagyon okos állatok. Talán éppen ez a legnagyobb baj: túlzottan is jól alkalmazkodnak. A nyulak ellen már megtanultunk védekezni, kerítünk, különböző módszereket alkalmazunk. De amikor 500-600 madár egyszerre érkezik a levegőből, azzal nagyon nehéz mit kezdeni – mondta Elek Szabolcs.
Nyerges Eszter szabadszállási gazdálkodó, influenszer osztotta meg a fenti videót a következő szöveggel: "Soha nem találkoztam még ekkora problémával. A birtokot több ezer madár lepte el, és folyamatosan pusztítják a termést. Napról napra egyre nagyobb a kár, és úgy érzem, lassan tehetetlen vagyok velük szemben. Ez nem néhány madár… Több ezres csapatokról beszélünk, amelyek percek alatt óriási pusztítást tudnak végezni a napraforgóban és kukoricában."
ÉKFM: a helyzet jóval összetettebb, mint amilyennek első pillantásra látszik
Orbán Zoltán, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium (ÉKFM) sajtófőnöke, nem mellesleg két évtizedes MME-s munkája okán a terület szakértője szerint azonban a helyzet jóval összetettebb annál, mint hogy egyszerűen „túlszaporodott kártevőként” tekintsünk a vetési varjúra.
A szakértő szerint a gazdálkodók gyakran nem látják a teljes ökológiai hátteret: a vetési varjú nem azért jelenik meg tömegesen a szántóföldeken, mert természetes módon oda szorulna, hanem azért, mert a mezőgazdasági táj átalakulásával elvesztette hagyományos táplálkozóhelyeinek jelentős részét.
A vetési varjú különleges életmódú madárfaj. Csőre és táplálkozási technikája – hasonlóan az ugyanitt keresgélő seregélyhez – ahhoz alkalmazkodott, hogy rövid füvű gyepeken, legelőkön, természetes élőhelyeken a talaj felső néhány centiméteréből keresse ki táplálékát: rovarokat, lárvákat, férgeket és egyéb talajlakó élőlényeket. Ezek az élőhelyek azonban az intenzív mezőgazdaság térnyerésével jelentősen visszaszorultak.
„Elvettük a táplálkozóhelyeiket” – fogalmazott Orbán Zoltán. Szerinte a mai tájban sok esetben egy több ezer hektáros mezőgazdasági területen alig található olyan természetes vagy természetközeli folt, ahol a madarak táplálékot kereshetnének. Emiatt a varjak kénytelenek a szántóföldeken – a seregélyek pedig a gyümölcsösökben, ősszel kiemelten a szőlőültetvényeken – alternatív táplálékforrást keresni.
A gazdák által tapasztalt károk mögött ezért nem kizárólag a madarak károkozása, hanem alapvetően az élőhelyek átalakulása áll – mondta a szakember.
A vetési varjú ugyanis valóban rendkívül intelligens és alkalmazkodó faj: ha egy adott területen eltűnik a természetes táplálék, új lehetőségeket keres. Ez vezethet oda, hogy a frissen vetett területeken jelenik meg, ahol gyakran nem is magát a csírázó növényt fogyasztja, hanem például az azt rágó, károsító drótférgeket, pajorokat vagy más élőlényeket keresi.
A szakértő ugyanakkor hangsúlyozta: a vetési varjú állománya korántsem olyan nagyságú, mint azt sokan gondolják. A faj a 20. század végére drasztikusan megfogyatkozott, az állomány 93%-át kiirtották: a korábbi mintegy 300 ezer költőpárból körülbelül 23 ezer pár maradt, ezért 2001-ben védetté kellett nyilvánítani. Ennek egyik fontos oka az is volt, hogy a vetési varjú kulcsszerepet tölt be más védett fajok, például a szintén kolóniákat alkotó kék vércse fennmaradásában.
A kék vércse ugyanis nem épít saját fészket, hanem egyetlen telepesen fészkelő varjúfélénkként a vetésivarjú telepek fészkeit használja költésre – ezekből pont akkorra repülnek ki a varjúfiókák, amikor a hosszú távú vonuló kék vércsék megérkeznek az Afrika déli régiójában lévő telelőterületükről. A vetési varjak eltűnésével a kék vércse állománya is súlyosan visszaesett, ezért természetvédelmi programok keretében több ezer mesterséges költőládát kellett kihelyezni és fenntartani az állomány megőrzésére.
A madár, amelynek sehol nincs helye
A probléma az elmúlt évtizedekben újabb fordulatot vett: a vetési varjak egyre nagyobb számban költöztek be a településekre, és ez a folyamat jelenleg gyorsulni és erősödni látszik. A korábbi belterületi, de kevésbé frekventált, ezért nem zavaró erdős költőhelyek megszűnésével – például fakivágások, területhasználati változások miatt – a madarak egyre inkább belvárosi környezetet választottak, ahol többnyire hatalmas platánokon tudnak fészket építeni és kevésbé fenyegeti őket az emberi zavarás (részletek az MME honlapján olvashatók itt >>).
Ez azonban újabb konfliktust teremtett. A lakott területeken a vetési varjak a kora tavasztól a nyár közepéig egész nap hallható, éjjel is jelentkező hangos károgásukkal, ürülékükkel és az elpusztuló madarak tetemeivel jelentős életminőség-romlási problémát okoznak a lakosságnak. Ráadásul az eddigi önkormányzati beavatkozások országos tapasztalatai alapján a településekről való eltávolításukra tett kísérletek nem voltak sikeresek, mert ezek a szuperintelligens és alkalmazkodóképes madarak sem „dőlnek be” a riasztási módszereknek (erről részletes tájékoztató olvasható az MME honlapján itt >>).
Orbán Zoltán szerint miközben a gazdák és a lakosság elvárásai alapvetően azonosak, ugyanakkor ellentmondásban is állnak egymással. A „varjas” lakosok és a gazdák többsége sem a madarak pusztulását akarja, hanem azt, hogy a madarak jelenléte, károkozása szűnjön meg, azaz a madarak költözzenek máshova – csakhogy „máshol” ugyanúgy emberek, gazdálkodók vannak. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor a társadalom többségi, a varjak jelenléte által nem érintett része a madarak bárminemű zavarását, eltávolítását sem fogadja el.
Nincs egyszerű recept
Mint rámutatott, az ember-állat konfliktusfajok kapcsán öt alapvető elvárás fogalmazódik meg a lakosság részéről:
az állat nem pusztulhat el és nem is sérülhet meg (ezért sem lenne járható a varjak kapcsán közvélemény kisebbségi részéről „gyors megoldásként” újból és újból felmerülő kilövés vagy mérgezés);
- a megoldás legyen olcsó, még inkább ingyenes;
- valaki más végezze el a szükséges munkát;
- gyors eredményt hozzon;
- ne járjon újabb kellemetlenségekkel, zajjal vagy konfliktussal.
Ehhez társul egy további elvárás: sokan azt szeretnék, ha a problémával nekik nem kellene foglalkozniuk (olvasniuk se arról, beleértve a megoldási lehetőségeket vagy ezek hiányának okait), hanem a szakemberek oldanák meg helyettük. A szakértő szerint azonban ilyen ökológiai konfliktusokban nincs egyszerű, egyetlen beavatkozással működő recept, és a gyakran jelentkező elvárással szemben a szakemberek nem csodatévők, a lehetetlent ők sem tudják megoldani.
A hosszú távú megoldásban Orbán Zoltán szerint a mezőgazdasági táj átalakításának is szerepe lehet. A vízmegtartás, a természetes élőhelyek visszaállítása, a mozaikosabb gazdálkodás, kisebb parcellák, gyepsávok és legelőterületek kialakítása olyan irány, amely egyszerre szolgálhatja a természetvédelmet és a mezőgazdaság alkalmazkodóképességét.
A szakértő úgy véli, hogy a vetési varjú-kérdésben is javulást hozhat az, a vízmegtartáshoz hasonlóan megkerülhetetlen döntés, mely szerint rövid távon a mezőgazdasági területek legalább 30 százalékát valamilyen formában vissza kell adni a tájnak: vízvisszatartó területekkel, gyepekkel, tájba illő olyan legelőkkel, mint a fás legelő vagy legelőerdő (legelő állatállományokkal), párolgási vízveszteséget csökkentő mezővédő bokros erdősáv-kazettákkal, magaskórósokkal. Ez nem a termelés feladását jelenti, hanem egy olyan régi új gazdálkodási szemléletet, amelyben a mezőgazdaság és a természet kevésbé kerül állandó konfliktusba.
A vetési varjú problémája így végső soron nem pusztán egy madárkérdés, hanem annak jele, hogy az intenzív tájhasználat milyen következményekkel jár. A gazdák által érzékelt károk valósak, ugyanakkor a megoldás nem egyetlen faj eltüntetése, hanem annak megtalálása lehet, hogyan lehet újra egyensúlyt teremteni a termelés, a természet és az emberi környezet között.
Indexkép: Chat GPT
_fill_540x300_0.jpg)
_lead_fill_540x300_0.jpg)
