Az utóbbi 20 évben csökkent a reáljövedelem
2003 óta, vagyis húsz év alatt a mezőgazdasági reáljövedelem 15%-kal esett vissza, írja egy spanyol lap, a Metropoli. Egy 25 éve a mezőgazdaságból élő traktorkezelőn keresztül érzékelteti, mit jelent ez. A traktoros egy 90 hektáros biogazdaságban dolgozik, és a spanyol minimálbérnek megfelelő 7 eurót (kb. 2500 forintot) keres óránként. Eközben 12–18 millió forintot érő gépekért tartozik felelősséggel. Ugyanez a helyzet Magyarországon is.
Az európai gazdáknak egyszerre kell megfelelniük a környezetvédelmi előírásoknak, a naprakész adminisztrációnak, a hatósági ellenőrzéseknek, és közben olyan árukkal kell versenyezniük, melyeket jóval alacsonyabb költségszinten állítottak elő. A spanyol gazdák esetében ez leginkább a marokkói és egyiptomi áruözönt jelenti, míg a magyar termelő az ukrán termékektől tart a leginkább. Az argentin méz, a brazil marha és etanol esetében ugyanezek az aggályaink.
Az egyre sűrűbben érkező világválságok idején Európa nem tudja különleges minőségként elfogadtatni a világgal az itteni termelési körülményeket, saját fogyasztói pedig egyre szívesebben nyúlnak az olcsóbb importtermékek után. Mivel a termékek ára ilyen körülmények között nem növelhető, így az agrárbérek sem emelkednek.
Túl szűk a haszon a kockázatkezeléshez
A világméretű állatjárványok, a Covid, a háborúk és a klímaváltozás kiszámíthatatlan termelési és piaci környezetet teremtett, amelyben a magas befektetés sokszor nem térül meg. A kockázat nagysága és az elérhető jövedelmi szint olyannyira nincs összhangban egymással, hogy egy-egy apró termelési vagy kereskedelmi döntéssel az egész gazdaságukat veszélybe sodorhatják a termelők. A nagy üzemméret sokat tud tompítani a kockázatokon, de ezen a téren Európa óriási hátránnyal indul Ausztráliával, az Egyesült Államokkal vagy Ukrajnával szemben.
A kereskedők túlhatalma
Az ágazati gondokat fokozza, hogy a szupermarketek sokszor az élelmiszerekkel akcióznak az árversenyben. Most, hogy már Európában is árérzékenyek lettek a fogyasztók, erre különösen hajlamosak a láncok. Nyáron a spanyoloknál is becsalogató árucikknek számít a görögdinnye, amit a termelési költség alatti áron kívánnak beszerezni a kereskedők. Egy rövid ellátási lánc kiépítése (a termelő és a fogyasztó közvetlen összekötése) egy ilyen tömegtermék esetében szinte lehetetlen.
Az Európai Parlament 2019-ben fogadott el egy irányelvet a mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási láncban előforduló tisztességtelen piaci gyakorlatokról. Ez rendelkezik a fizetési határidőkről, a szerződési feltételek megváltoztatásának tilalmáról, az áru visszaküldhetőségéről, az akciók vagy az értékesítés át nem hárítható költségeiről és így tovább. Itt olvashatja el a rendelkezéseket magyarul. Néha segít, ha hivatkozni tudunk egy jogszabályra.
Indexkép: Shutterstock.
