Komoly aggodalmat váltott ki a hazai faiparban a szeptember végéig elrendelt fakitermelési moratórium. A fűrészipari vállalkozások körében végzett felmérés szerint már az alapanyag-kínálat 50 százalékos visszaesése is termeléscsökkenést, létszámleépítést és piacvesztést okozhatna, teljes alapanyaghiány esetén pedig több üzem akár a bezárást is kénytelen lenne fontolóra venni. A szakma ugyanakkor hangsúlyozza: a természetvédelem és a faipar érdekei nem feltétlenül állnak egymással szemben.
A természetvédelmi és Natura 2000 rendeltetésű, magas természetességi állapotú állami erdőkre elrendelt, 2026. szeptember 30-ig érvényes fakitermelési moratórium új helyzetet teremtett a hazai erdőgazdálkodásban és a faiparban egyaránt. A kormányzati döntés célja a természetvédelmi és klímavédelmi szempontok megerősítése, valamint az érintett erdők hosszú távú kezelési rendszerének felülvizsgálata, ugyanakkor a bejelentés komoly bizonytalanságot okozott az elsődleges fafeldolgozó ágazat szereplői körében.
A várható hatások felmérésére a Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség vizsgálta meg, milyen következményekkel járna a hazai fűrészipari vállalkozások számára az alapanyag-kínálat jelentős csökkenése vagy akár teljes megszűnése. Az eredmények azt mutatják: a szektor jelentős része rendkívül szűk mozgástérrel működik, így már kisebb ellátási zavarok is komoly gazdasági következményekkel járhatnak.
Már a feleződő alapanyagellátás is súlyos problémákat okozhat
A felmérésben részt vevő vállalkozások többsége szerint a megszokott alapanyagmennyiség felének kiesése sem lenne kezelhető egyszerű termelési korrekciókkal. A cégek leggyakrabban a termelés visszaesését, a munkaerő leépítését, a jelentős beruházások kihasználatlanná válását, valamint a vevői kapcsolatok és exportpiacok elvesztését említették lehetséges következményként.
Több vállalkozás rámutatott arra is, hogy az elmúlt években jelentős technológiai fejlesztéseket hajtott végre, amelyek megtérülése a folyamatos alapanyagellátásra épül. Ezeknél az üzemeknél a kapacitások részleges kihasználása már önmagában veszteséges működést eredményezhet.
A válaszokból egyértelműen kirajzolódik, hogy a faipari szereplők számára nem csupán a rövid távú termelési nehézségek jelentenek veszélyt, hanem a hosszabb távú versenyképesség romlása is.
A legnagyobb veszteség a nehezen pótolható kapacitások elvesztése lehet
A szakma szereplői szerint az egyszer elvesztett erőforrásokat rendkívül nehéz vagy akár lehetetlen lehet újraépíteni. Különösen nagy aggodalomra ad okot a szakképzett munkaerő helyzete.
A felmérésben részt vevő vállalkozások szerint a faipari szakemberek megtartása már jelenleg is komoly kihívást jelent. Egy hosszabb termeléscsökkenés vagy leállás esetén az elbocsátott dolgozók várhatóan más ágazatokban helyezkednének el, ami tartós munkaerőhiányt okozhatna a faiparban.
Emellett a vállalkozások a vevői kapcsolatok, az exportpiacok és a feldolgozókapacitások elvesztésétől is tartanak. Ezek visszaszerzése évekig tartó folyamat lehet, miközben a nemzetközi versenytársak gyorsan átvehetik a magyar cégek piaci pozícióit.
Teljes alapanyaghiány esetén több üzem a bezárást is elképzelhetőnek tartja
A felmérés másik vizsgálati pontja arra kereste a választ, milyen következményekkel járna, ha a 2026-os őszi időszakban egyáltalán nem állna rendelkezésre hazai fűrészipari alapanyag.
A válaszok ebben az esetben még borúsabb képet mutattak.
Több vállalkozás termelésleállással, tömeges elbocsátásokkal, sőt akár végleges üzembezárással számolna.
Bár elméletben felmerülhetne a külföldi alapanyag-beszerzés lehetősége, a válaszadók többsége szerint ennek gazdasági feltételei jelenleg nem adottak. Számos magyar üzem termékszerkezete, vevőköre és logisztikai rendszere kifejezetten a hazai faanyagellátásra épült, így az import nem jelentene valódi alternatívát.
Az egész faipari vertikumot érintheti a probléma
A felmérés egyik legfontosabb megállapítása, hogy az esetleges alapanyaghiány következményei messze túlmutathatnak a fűrészipari vállalkozásokon.
Az érintettek szerint a kedvezőtlen hatások közvetlenül vagy közvetve megjelenhetnek a raklapgyártásban, a bútoriparban, a parkettaiparban, a nyílászáró-gyártásban, valamint a hazai faipari exportpiacokon is. Emellett számos vidéki térség foglalkoztatására is komoly hatással lehet a feldolgozókapacitások visszaesése.
A szakma képviselői ezért hangsúlyozzák, hogy a kérdés nem kizárólag erdészeti vagy természetvédelmi ügy, hanem gazdaságfejlesztési és foglalkoztatáspolitikai szempontból is stratégiai jelentőségű.
A szakma párbeszédet és közös megoldásokat sürget
A válaszok alapján ugyanakkor nem rajzolódik ki a természetvédelmi célok elutasítása. A megkérdezett vállalkozások többsége úgy véli, hogy az erdővédelem és a hazai faipar érdekei hosszú távon összeegyeztethetők. A szakmai szereplők ezért elsősorban szélesebb körű egyeztetéseket, a faipari vállalkozások nagyobb bevonását, valamint a hazai feldolgozókapacitások stratégiai jelentőségének elismerését szorgalmazzák.
Forrás: Fataj.hu
Indexkép: Shutterstock
