Április 9-én workshopot tartott az Európai Parlament Regionális Fejlesztési, Mezőgazdasági és Halászati Politikai Főosztálya a Mezőgazdasági Bizottság megbízásából. A tanácskozás témája a 2028–2034 közötti többéves pénzügyi keret és a közös agrárpolitika volt. A legnagyobb feszültséget az okozza a tervekkel kapcsolatban, hogy miközben a szándékok szerint egységesítik a közös forrásokat, szabad kezet adnak a nemzetállamoknak a források felhasználásában, amelyek az ipari lobbit erősíthetik. A tárgyalások persze még nem értek véget.
Közös forrás, egyéni elosztási elv
Az Európai Bizottság javaslata jelentős költségvetési átalakítást tartalmaz, amelynek része egy új, egységes európai alap létrehozása. Ez komoly vitákat indított el Brüsszelben, mivel ebbe a rendszerbe a mezőgazdasági támogatások is bekerülhetnek. Az egyik fő aggály a tervek alapján az, hogy a közös forrás mellé szabad nemzeti felhasználást rendelne a Bizottság. Tehát az agrárium támogatási elvei és elvárásai megszűnnének közösek lenni. Ez gyakorlatilag az eddigi kohéziós folyamatok végét jelentheti.
A nagyobb lobbi- és tőkeerő veheti a kezébe az irányítást akár iparági, akár nemzetállami szinten.
Egyes javaslatok szerint úgy lehetne elejét venni annak, hogy bizonyos célokra teljesen eltűnjenek a nemzeti borítékban szereplő pénzek, hogy a Bizottság fogalmazna meg ajánlásokat a tagállamoknak, kijelölve a fejlesztendő irányokat. Ha ez "kötelezően ajánlott" javaslat lesz, akkor várhatóan nagy ellenállásba fog ütközni.
Normatív földalapú támogatás, de éles verseny a fejlesztési forrásokért
Nemzeti szinten az alapok összevonása azt jelentené, hogy a mezőgazdasági forrásokért más területek is versenyeznének. Emellett a döntéshozatalban is több minisztérium jelenhetne meg. Ennek szükségességét azzal indokolják, hogy ma már a vidék fejlesztése számos más tárcát és iparágat érint. A klímavédelem, a vízügy, a talajvédelem, a biodiverzitási kérdések mind-mind a társadalmi célok összehangolását igénylik. A tagállamok várhatóan külön mezőgazdasági fejezetet készítenének a nemzeti tervekben, de ez sem lenne kötelező.
Az Európai Parlament mezőgazdasági bizottsága mégis a jelenlegi, kétpilléres KAP-struktúrát tartaná meg. Ugyanezen a véleményen volt a leköszönő magyar kormány is. Megfigyelők szerint a legnagyobb esélye annak van, hogy
miközben megmarad a földalapú támogatásokra szánt normatív támogatás (és ebben nem lesz csökkenés), addig a vidékfejlesztés versenyképességet javító intézkedéseire már egy másik, az iparral közös alapból kellene pályázniuk a mezőgazdasági üzemeknek.
A generációváltás ügye védett forrásokat élvez – Fotó: Shutterstock
Védett elemek a forráselosztásban
Néhány kiemelten fontos célra azonban továbbra is dedikált forrásokat különítene el a Bizottság. Ilyenek a Leader-programok, a fiatal gazdák és az agrár-környezetvédelmi programok, továbbá a termeléshez kötött támogatások felső határát felfelé módosítanák. Például az agrárforrások legalább 6 százalékát a generációváltásra kellene fordítani, és a fehérjenövények támogatása is kiemelt figyelmet fog élvezni.
Magyarország eddig is szívesen támogatta a fiatalokat és sok termeléshez kötött támogatási jogcímmel élt, mivel így jelentősen tudta növelni a területalapon érkező forrásokat a mezőgazdaságban.
A kritikusok szerint a jövedelemtámogatások és a termeléshez kötött pénzek sértik az egyenlő versenyfeltételeket. Úgy tűnik, lesznek még csaták ezen a téren.
Pontosan mennyi pénzről beszélünk?
A viták legzavaróbb eleme, hogy nem tudjuk, tulajdonképpen mennyi pénzről is beszélünk. A Bizottság csak egy minimumkeretet javasol a mezőgazdaságnak, míg a Mezőgazdasági Bizottság a jelenlegi támogatási szintet reálértéken is megtartaná, tehát növelné a keretet. Tovább bonyolítja a kérdést, hogy a tényleges összegek majd a részletszabályokon dőlnek el. Olyan fontos kérdések vannak még nyitva, mint az üzemmérethez tartozó támogatási plafon, vagy a pályázatok tagállami társfinanszírozási aránya. Mindkettő élesen érinti a hazai agráriumot.
