A szúnyogok viselkedését vizsgáló legújabb tudományos eredmények rávilágítanak: a rovarok nem egymást követve gyűlnek össze egy adott ember körül, hanem mindegyik egyed külön-külön reagál ugyanazokra az ingerekre. Ezért tűnik úgy, mintha „egyszerre találnák meg” a célpontot.

A Georgia Institute of Technology és a Massachusetts Institute of Technology kutatói több száz szúnyog mozgását elemezték, és mintegy 20 millió adatpont feldolgozásával alkottak modellt arról, hogyan közelítik meg az embert a vérszívó rovarok. Az eredmények a Science Advances folyóiratban jelentek meg.

Szén-dioxid és látvány: a két kulcsinger

A kutatás középpontjában az Aedes aegypti faj állt, amely világszerte ismert betegségterjesztő, és elsősorban a nőstény egyedek szívnak vért. A kísérletek során háromdimenziós infravörös kamerákkal figyelték meg a szúnyogok mozgását különböző körülmények között.

A vizsgálatok egyértelművé tették, hogy két fő tényező irányítja a szúnyogokat:

  • a kilélegzett szén-dioxid,
  • valamint a vizuális ingerek, például a sötét színek.

A szén-dioxid jelzi számukra, hogy élőlény van a közelben, míg a vizuális kontraszt segít pontosan beazonosítani a célpontot.

Nem követik egymást – mégis egyszerre érkeznek

A kutatók szerint a jelenség legjobban egy zsúfolt bárhoz hasonlítható. Az emberek nem azért gyűlnek össze, mert egymást követik, hanem mert ugyanazok a tényezők – a zene, az italok, a hangulat – vonzzák őket.

Ugyanez történik a szúnyogoknál is: minden egyed önállóan reagál a környezetből érkező jelekre, így végül ugyanazon a helyen koncentrálódnak.

Mikor a legerősebb a „támadás”?

A kísérletek három különböző helyzetet vizsgáltak:

  • csak vizuális inger (például egy fekete tárgy),
  • csak szén-dioxid,
  • illetve a kettő kombinációja.

A legerősebb hatást a fekete tárgy és a szén-dioxid együttes jelenléte váltotta ki. Ilyenkor a szúnyogok nemcsak nagy számban gyűltek össze, hanem hosszabb ideig is a célpont közelében maradtak, és aktívan próbáltak táplálkozni.

Érdekes megfigyelés volt az is, hogy a rovarok gyakran „megtorpannak” a célpont közelében, mintha újra ellenőriznék a jeleket, mielőtt támadnának.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A kutatás gyakorlati szempontból is fontos következtetésekhez vezet:

  • a sötét ruházat jobban vonzza a szúnyogokat,
  • a kilélegzett szén-dioxid elkerülhetetlen, így a védekezés főként a vizuális és környezeti tényezőkön múlik,
  • a hatékony csapdák fejlesztésénél érdemes a jelek kombinációjára és időzítésére figyelni.

A szakemberek szerint a jövőben olyan szúnyogcsapdák lehetnek hatékonyak, amelyek nem folyamatosan, hanem szakaszosan működnek, mivel a rovarok nem maradnak sokáig a célpont közelében, ha a kulcsingerek nem egyszerre jelennek meg.

A kutatás jelentőségét az is növeli, hogy a szúnyogok világszerte évente több mint 700 ezer halálesetért felelős betegségeket – például maláriát, sárgalázat vagy Zika-vírust – terjesztenek. A viselkedésük pontosabb megértése így nemcsak a hétköznapi védekezést segítheti, hanem közegészségügyi szempontból is komoly előrelépést jelenthet.

Forrás: Liner.hu

Indexkép: Pexels