Karácsonykor nem csupán díszbe öltözik az otthon, hanem a terített asztal is különleges jelentőséget kap: nem egyszerűen az ünnepi lakoma helyszíne, hanem az adventi böjt szimbolikus lezárása, az új fény eljövetelének üdvözlése. A népi kultúrában a karácsonyi vacsora nemcsak a család élő tagjait, hanem az eltávozott szeretteket is „meghívta" az asztalhoz. Katolikus vidékeken az asztalt az otthoni oltár kicsinyített másaként értelmezték – olyan szakrális helyszínként, amelyen keresztül az égi és földi világ egyesül.

A gyertya lángja és az étel ereje

Az adventi koszorú negyedik gyertyájának meggyújtása jelzi a karácsony eljövetelét. Ezzel az advent beteljesül, és új szokások veszik át a főszerepet: a karácsonyi asztal megterítése ezek közül az egyik legősibb és legjelentősebb. A karácsony szombatján (Szenteste napján) díszbe öltöztetett asztalt gyakran egészen Aprószentekig, sőt egyes helyeken Vízkeresztig érintetlenül hagyták.

Az ünnepi terítés célja az volt, hogy a Kisjézus, az angyalok és a hazatérő lelkek otthonra leljenek benne – innen ered a szalmával, terményekkel és búzával díszített asztal hagyománya is. Ezek az elemek a termékenység, a bőség, az egészség és az új év szerencséjének biztosítását szolgálták. A szalmát később az állatok alá szórták, a magvakat pedig a baromfinak adták, hogy azok is egészségesek és termékenyek legyenek.

Teríték az élőknek és a holtaknak

A karácsonyi vacsora terítéke mindig a családtagok számát követte – azokét is beleértve, akik már nem éltek. Ez a gesztus a halottakhoz fűződő kötődést és az örök családi egységet fejezte ki. A már nem élő közeli rokonok számára megterített hely kifejezte, hogy továbbra is a közösséghez tartoznak, és az ünnepi együttlétből ők sem hiányozhatnak.

Sőt, a 20. század elején még a gazdasági eszközöket is az asztal alá helyezték – például ácsszerszámokat Szent József tiszteletére –, hogy a következő évben hatékonyabban tudjanak dolgozni velük.

karácsony

A karácsonyi vacsora terítéke mindig a családtagok számát követte – Fotó: pxhere.com

A mágikus ételek üzenete

A karácsonyi asztalon elhelyezett ételek nem pusztán táplálékként szolgáltak, hanem mágikus, gyógyító és szimbolikus jelentéssel is bírtak.

A só például gyógyító erőt hordozott, megtisztította az ételt és a családot a rontástól. A bors férfias erő szimbóluma volt, a mák a bőség és termékenység ígérete, míg a fokhagyma tisztító és védő funkciót töltött be. A méz az egészség, az édes élet és a torokfájás elleni védelem jelképe volt, a tojás pedig az állatok egészségét biztosította.

A dió keresztény szimbolikájában Krisztus jelképévé vált: a héj a világmindenséget, a belseje a szentséget rejtette. Az alma a családi egységre utalt: annyi almát helyeztek az asztalra, ahányan ültek körülötte. A közös fogyasztás ezekből az ételekből a család egységét és egészségét hivatott megszilárdítani.

Az étkezés szertartása

Az ünnepi étkezés maga is rituális jelentőséggel bírt. Egy almát felvágtak, és minden családtagnak adtak belőle egy szeletet – gyakran mézbe mártva –, hogy ezzel kívánjanak egészséget és összetartozást. A diót is közösen törték fel és fogyasztották. A karácsonyi kenyér megosztása sóba mártva erősítette a családi kötelékeket.

Ahol jelen volt a karácsonyi ostya, azt is mézbe mártva ették meg, gyakran szőlő és más gyümölcsök társaságában, amelyek szintén a termékenység jelképei voltak.

A morzsát soha nem söpörték le az asztalról. Varázserejűnek tartották, abroszba kötve megőrizték, és betegségek idején ebből adtak a családtagoknak gyógyítás céljából.

Aranyvíz és tűz – az elemek ünnepe

A karácsonyi asztalnál nemcsak az étel, hanem az ital is mágikus jelentéssel bírt. A karácsony éjszakáján vett "aranyvíz" – a kútból vagy folyóból merített víz – szent erejűnek számított. A bátrabbak meg is fürödtek benne, hitük szerint egész évben megőrizve egészségüket. A víznek neve volt: "élet vize", "szerencsevíz", vagy épp "Krisztus vize". Gyermekeket is megfürdettek benne, hogy ezzel biztosítsák egészségüket és védelmüket.

A víz párja a tűz volt: a karácsonyi tűz hamvát is szétterítették a kertben, az állatokra szórták, hogy védelmet és termékenységet hozzon az új esztendőben.

Az asztal, mint oltár: az ünnep szíve

A karácsonyi asztal így vált az ünnep szakrális középpontjává: a fény, az újjászületés, a közösség, a termékenység és az egészség jelképévé. A gyertya fénye nemcsak a testet, hanem a lelket is megvilágította – az asztalnál ülve az ember közvetlen kapcsolatba léphetett az isteni világgal, szeretteivel, élőkkel és halottakkal egyaránt. A karácsonyi asztal több volt, mint ünnepi kellék: a világ rendjének szimbolikus tükörképe.

Forrás: egy.hu
Indexkép: pxhere.com