Bár Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a következő napokban (a tervek szerint a paraguayi elnökség idején) aláírná az EU és a Mercosur-blokk (Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay) közötti megállapodást, ettől még nem dől el, hogy az egyezmény mikor léphet hatályba – ha egyáltalán... A Bizottság oldalán „történelmi” üzletként hivatkoznak rá, amely a kereskedelem diverzifikálását és az ellátási függőségek csökkentését szolgálhatja.
A folyamat azonban több lépcsős. A megállapodás két „pillérre” bomlik: egy partnerségi (politikai és együttműködési) részre, illetve egy külön ideiglenes kereskedelmi megállapodásra. Utóbbi az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik, ezért elvben nem igényel tagállami parlamenti ratifikációt, de az Európai Parlament hozzájárulása és a Tanács további döntése így is szükséges. A partnerségi rész viszont vegyes megállapodásként a tagállamok ratifikációját is megkövetelheti, ami hosszabb – és politikailag kockázatosabb – pályát jelent.
A politikai ellenállás már most látszik. Franciaország és Lengyelország továbbra is a legmarkánsabb fékező erő: Párizsban az agrár- és belpolitikai nyomás, Varsóban pedig a mezőgazdasági kockázatok hangsúlyozása kerül előtérbe. A Tanácsban ugyan voltak ellenzők (a sajtóbeszámolók szerint több ország is nemet mondott, Belgium pedig tartózkodott), de a blokkoló kisebbség nem állt össze, így a megállapodás továbbléphetett a következő szakaszba.
Közben az Európai Parlamentben is formálódik egy jogi támadási irány: egy képviselői csoport szerint az egyezmény jogalapja vitatható, ezért felmerült, hogy az Európai Unió Bírósága vizsgálja meg a szöveget. Egy ilyen eljárás érdemi csúszást hozhat (a sajtó szerint akár másfél-két évet is), miközben a Parlament végszavazásán már nem lehetne módosítani a feltételeket: csak igent vagy nemet mondhatnak.
A magyar kormány – a korábbi álláspontot fenntartva – szintén ellenzi az egyezményt: Nagy István agrárminiszter a nyilvánosságban többször is azzal érvelt, hogy a védzáradékok nem elég erősek, és a megállapodás súlyos versenynyomást helyezhet az európai termelőkre.
Összességében tehát hiába lehet meg az aláírás rövid időn belül, a valódi kérdés az, hogy az európai intézményi és politikai szűrőkön átjut-e az egyezmény – és ha igen, milyen időtávon.
Agroinform-gyűjtés
Indexkép: iStock
