A gazdák egybehangzó véleménye szerint a régi szemlélet már nem működik. Korábban egy-egy szélsőséges év számított rendkívülinek, ma viszont sok termelő úgy látja, hogy az aszály lett az új normalitás.
E problémakörre keresi a válaszokat az Agroinform augusztus 12-i online konferenciája is, amelynek középpontjában a kalászos starttechnológiák, a vetőmagválasztás, valamint a piaci és termesztéstechnológiai kihívások állnak.
A rendezvényt megelőzően gazdálkodókat kérdeztünk arról, milyen tanulságokat hozott számukra az idei év.
„364 napot dolgozunk, a 365-en derül ki, hogy hiába”
Volt idő, amikor a búzára biztos pontként tekintettek a gazdák. Ha a kukorica vagy a napraforgó rossz évet zárt, a kalászosok még mindig hoztak valamennyit. Ma azonban ez a biztonság is megingott. Vincze László, Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei gazdálkodó szerint olyan mértékűvé vált az aszály, hogy térségükben már a búzatermesztés jövője is kérdésessé vált. A legnagyobb veszteséget pedig éppen azok szenvedték el, akik a legtöbbet költötték a földjeikre.
Minden megvolt – csak az eső nem
Sok gazdálkodó idén sem spórolt. Jó minőségű vetőmag, megfelelő tápanyag-utánpótlás, precíz növényvédelem – minden adott volt ahhoz, hogy jó termés szülessen.
A természet azonban másképp döntött.
– A profik szenvedték el a legnagyobb arculcsapást. Akik mindent megadtak a gabonának, azoknak sok helyen csak pár mázsa termett. Lefeküdt, leégett, tönkrement. Az aszály egyszerűen kivégezte – mondja Vincze László.
A helyzet különös ellentmondása, hogy azok jártak valamivel jobban, akik visszafogottabb technológiával dolgoztak.
– Nekik lett egy közepes termésük kisebb költséggel. Nem kerestek rajta sokat, de legalább nem veszítettek annyit, mint azok, akik komoly összegeket fektettek a termesztésbe.
Hat milliméter eső egy hónap alatt
A gazdálkodó szerint nem a technológia vallott kudarcot.
Egyszerűen elfogyott a víz.
Mindenhez kell víz. Még egy csésze kávéhoz is. A gabonához pedig pláne.
A számok önmagukért beszélnek.
Az elmúlt hónapban térségükben összesen hat milliméter csapadék hullott, ráadásul nyolc külön alkalommal. Egy-egy zápor alig fél-egy milliméter vizet jelentett, ami gyakorlatilag nyomtalanul eltűnt.
– Ez semmi. Már az élő fák is száradnak. Az ásott és a fúrt kutak is kiszáradtak olyan helyeken, ahol tavaly még volt bennük víz.
Már azt sem tudják, mit vessenek
Néhány éve még a kukoricától fordultak sokan az őszi búza felé, mert az stabilabbnak számított.
Ma azonban már ez sem igaz.
– Nagyon sok helyen ezeket a növényeket is el kell engedni. Ott tartunk, hogy már azt sem tudjuk biztosan termeszteni.
A kérdés ilyenkor magától adódik: ha a búza sem működik, akkor mi marad?
– Nem tudjuk a megoldást – mondja a kíméletlen választ a gazdálkodó.
Nincs csodaszer
A gazdák próbálnak alkalmazkodni. Sekély talajműveléssel igyekeznek megőrizni a talajban maradt nedvességet, odafigyelnek a növényvédelemre és a tápanyag-utánpótlásra is. Csakhogy egy idő után ezek az eszközök is kevésnek bizonyulnak.
– Arra törekszünk minden eszközzel, hogy ne párologjon el a nedvesség a földből. Csak éppen már abban sem vagyok biztos, hogy maradt benne annyi víz, amit még meg lehet őrizni.
Szerinte ma már senki nem tud olyan technológiát ajánlani, amely garantáltan nyereséges lenne ilyen szélsőséges időjárás mellett.
Az öntözés lenne a kiút – de nincs víz
A gazdálkodó szerint a térség számára az öntözés jelenthetné az egyik legfontosabb megoldást. Csakhogy nincs rá lehetőség...
– Évek óta csak ígéreteket hallunk. Minden választás előtt szó volt róla, utána viszont minden elcsendesedett.
Persze, az öntözés sem jelent automatikusan nagy nyereséget.
– Akik öntöznek, azoknak is rengeteg a költségük. De legalább van termésük. Van bevételük. Mi pedig sokszor csak dolgozunk egész évben, aztán nem marad semmi.
„Mintha újra és újra felrobbantanák a munkánkat”
A legnehezebb talán nem is a pénzügyi veszteség, hanem az, amit lelkileg jelent egy-egy ilyen év.
Vincze László ezt egy megrázó hasonlattal írja le:
364 napot dolgozunk, és a 365. napon derül ki, hogy hiába. Olyan ez, mint amikor valakikkel egy egész hegyet hordatnak össze, aztán amikor elkészül, megnyomnak egy gombot, felrobbantják az egészet, és azt mondják: kezdjétek elölről...
– fogalmaz érzékletesen.
A vetésváltást nem szabad feladni
Bár egyre többen gondolkodnak azon, hogy teljesen átalakítják a vetésszerkezetüket, Vincze László szerint ez hosszú távon több kárt okozhat, mint hasznot. Ha eltűnik a vetésváltás, hamar megjelennek a kórokozók, a kártevők és a gyomok, ami még tovább rontja a helyzetet.
– Én továbbra is hiszek a vetésváltásban. Lehet, hogy most veszteségesnek tűnik a búza, de muszáj valamennyit vetni. Máskülönben később még nagyobb árat fizetünk érte.
A gazdálkodó szerint az idei év különösen kijózanító. Tavaly közepes terméshez alacsony árak társultak, idén viszont már a termés is jóval kevesebb lett, miközben az árak továbbra sem fedezik a költségeket.
– Erre már nincs ésszerű gazdasági válasz. A gazdák dolgoznak, alkalmazkodnak, spórolnak, technológiát váltanak – de esőt egyikük sem tud rendelni. És amíg ez így marad, addig egyre több helyen válik bizonytalanná az is, ami korábban a magyar mezőgazdaság egyik legbiztosabb növényének számított.
Kocsis János: ugyanazon a földön két tonna pluszt hozott a jobb fajta
Miközben az Alföld egyes részein már a túlélésért küzdenek a gazdák, Tolna vármegyében más tanulságok rajzolódtak ki. Kocsis János szerint idén minden korábbinál jobban megmutatkozott, milyen sokat számít a genetika, a vetés időzítése és a jól megválasztott technológia.
A megfelelő búzafajta kiválasztása, a jól időzített technológia és a visszafogott tápanyag-utánpótlás ma már többet érhet, mint a túlzott inputfelhasználás – erről beszélt az Agroinformnak a Tolna vármegyei Báta térségében gazdálkodó termelő. Tapasztalatai szerint ugyanazon a gazdaságon belül is akár két tonna hektáronkénti különbség alakulhat ki a különböző fajták között.
A mintegy 400 hektáron gazdálkodó Kocsis János gazdaságában idén körülbelül 100 hektáron termesztettek kalászosokat, elsősorban őszi búzát. A betakarítás tapasztalatai alapján úgy látja, a genetika szerepe minden korábbinál nagyobb.
– Több fajtát is vetettünk, mert a vetőmagkínálat miatt össze kellett válogatni, hogy miből mennyit tudunk beszerezni. Meglepő volt látni, hogy ugyanazon technológia mellett az egyik fajta alig hat tonnát adott, míg a mellette lévő tábla nyolc tonna feletti eredményt ért el.
Nem gondoltam volna, hogy ekkora különbség lehet a fajták között – mondta.
Szerinte a gazdálkodóknak érdemes óvatosan kezelniük a marketingígéreteket is.
– Sokszor azokat a fajtákat reklámozzák a legerősebben, amelyekből a legtöbb vetőmagot szeretnék értékesíteni. Közben vannak régebbi, kevésbé felkapott fajták is, amelyek stabilan és megbízhatóan teljesítenek – fogalmazott.
Az elővetemény is meghatározza a termést
A termelő szerint a jó termés nemcsak a fajtán múlik, hanem az előveteményen és a talajművelésen is. Napraforgó után például rendszeresen gyengébb búzát tapasztalnak, mert a kultúra jelentősen kimeríti a talaj vízkészletét. Kukorica után pedig egyáltalán nem vetnek kalászost.
A gazdaságban már több mint egy évtizede felhagytak a szántással.
– 2012 óta grubberrel dolgozunk. Ez nem forgatja meg a talajt, hanem lazítja és keveri. Sokkal kedvezőbbnek látjuk ezt a technológiát, mint a hagyományos szántást – mondta.
Az időzítés sokszor többet ér, mint a plusz ráfordítás
Kocsis János szerint az idei év egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy a vetés időzítése döntően befolyásolta a terméseredményeket.
Azok a táblák, amelyeket még az október végi nagy csapadék előtt sikerült elvetni, érezhetően jobb állapotba kerültek, mint a néhány nappal később vetett területek.
A növényvédelemben is a megelőzésre helyezte a hangsúlyt. Elmondása szerint az Agroinform egyik szakmai cikke alapján döntött egy új gombaölő készítmény kipróbálása mellett, amely eredményesnek bizonyult.
– A kezelés után gyakorlatilag nem jelentkeztek levélbetegségek, végül egy kalászvédelem is elegendő volt – fogalmazott.
A túlzott műtrágyázás ideje lejárt
A gazdálkodó szerint a jelenlegi gabonaárak mellett már nem térül meg a túlzott nitrogénkijuttatás.
– El kell felejteni azt a szemléletet, hogy tavasszal egyszerre 500 kilogramm műtrágyát kiszórunk hektáronként. Ez ma már sem gazdaságilag, sem szakmailag nem indokolt. Inkább az időjárást kell figyelni, és a csapadékhoz igazítani a kijuttatást.
Egy apróság, ami milliókat érhet
Kocsis János arra is felhívta a figyelmet, hogy sok gazdaságban még mindig háttérbe szorul a permetlé készítéséhez használt víz minőségének vizsgálata.
Tapasztalata szerint a víz pH-ja és keménysége alapvetően meghatározza a növényvédő szerek hatékonyságát, ezért érdemes digitális mérőműszert használni, és szükség esetén vízoptimalizáló készítményekkel javítani a permetlé minőségét.
Jó termés, rossz piac
Gazdaságában az idei búzatermés hektáronként 6–9 tonna között alakult, amit jó eredménynek tart.
– A terméssel elégedett vagyok. Most már csak azt várjuk, hogy a betakarítási szezon lecsengése után valamelyest élénküljön a piac – fogalmazott.
A két gazdálkodó története jól mutatja, hogy ma már nincs mindenhol egyetlen recept a sikerre. Van, ahol az aszály minden technológiát felülír, máshol a megfelelő fajta, a jó időzítés és az okszerű gazdálkodás még képes jelentős különbségeket teremteni. Ezekről a tapasztalatokról, valamint a következő szezon legfontosabb szakmai kérdéseiről lesz szó részletesen az Agroinform augusztus 12-i online konferenciáján, ahol a tanulságokból a gyakorlatban is hasznosítható tudás születhet.
Jelentkezz az alábbi űrlap kitöltésével:
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
_lead_fill_540x300_0.jpg)
