Az elmúlt két hetet változékony, de összességében meleg nyári időjárás jellemezte. A forró időszakokat több hullámban érkező hidegfrontok szakították meg, amelyek elsősorban a Dunántúlon okoztak záporokat, zivatarokat, míg az Alföld jelentős részén továbbra is alig hullott csapadék. A csapadék eloszlása rendkívül egyenetlen maradt, ezért a talajok vízhiánya csak helyenként mérséklődött.
A nappali hőmérséklet több alkalommal 30–35 °C közé emelkedett, az éjszakák is melegek maradtak, ami fokozta a növények hő- és aszálystresszét. A csapadékosabb térségekben a magas páratartalom kedvezett a gombás betegségek fertőzésének, míg a tartós meleg felgyorsította a rovarok fejlődését és növelte a kártevők aktivitását. Az előrejelzések szerint a hét második felétől újabb hőhullám veszi kezdetét, a csúcshőmérséklet ismét 33–38 °C közé emelkedhet, és számottevő országos csapadék a következő napokban sem várható.
Az ország nagy részén befejeződött a kalászos gabonafélék és a repce betakarítása, a figyelem pedig a tarlók ápolására és a következő kultúrák előkészítésére irányul.
A tartós hőség és csapadékhiány miatt a sekély tarlóhántás és annak mielőbbi lezárása kiemelt jelentőségű a talaj nedvességének megőrzése érdekében, ugyanakkor a kiszáradt talajok sok helyen megnehezítik a jó minőségű talajmunkák elvégzését. A gyomosodás továbbra is rendkívül heterogén: a csapadékot kapott területeken erősebb az árvakelések és a gyomok kelése, míg a száraz térségekben ezek jóval kisebb mértékben jelentkeznek. A nehezen irtható évelő gyomok, valamint a virágzó parlagfű elleni védekezés továbbra is aktuális feladat, különösen a táblaszéleken és a fertőzött foltokban. Az árvakelésekben egyelőre alacsony a kártevők egyedszáma, azonban a következő időszakban várható meleg idő kedvezhet a felszaporodásuknak.
A kukoricaállományok növényvédelmi helyzetét továbbra is a lepkekártevők, elsősorban a gyapottok-bagolylepke határozza meg. Az országos csapdahálózat és a terepi felvételezések alapján a második nemzedék rajzása és lárvakelése továbbra is intenzív, a Dunántúl több térségében kiemelkedően magas fertőzöttségi szintekkel. A lárvák már jellemzően a csövekben táplálkoznak, ezért a még kezeletlen állományokban a táblaszintű ellenőrzés és szükség esetén a mielőbbi védekezés továbbra is indokolt. A rágás következtében kialakuló sérülések kedvező belépési kaput jelentenek a kórokozók számára: csapadékosabb körülmények között elsősorban a fuzáriumos csőfertőzések, míg a tartósan meleg, száraz időben az Aspergillus fajok megtelepedése és mikotoxin-termelése jelent komoly minőségi kockázatot.
Eközben a kukoricamoly első nemzedékének rajzása már lecsengőben van, a lárvák többsége bábozódik, ugyanakkor az amerikai kukoricabogár imágói továbbra is rajzanak, különösen a monokultúrás táblákon, ahol helyenként védekezést indokoló egyedsűrűség is előfordul. A csapadékhiányos térségekben a takácsatkák felszaporodása is egyre gyakoribb, és a tartós hőség fennmaradása esetén kártételük további erősödésére lehet számítani. A növényvédelmi problémákat tovább súlyosbítja az aszály, amely több térségben hiányos termékenyülést, kisebb csöveket és visszafordíthatatlan terméskiesést okozott.
1. ábra: Érésben lévő napraforgó madárkártétele – Fotó: Lepres Luca
A napraforgó-állományokban az aszály és a tartós hőség tovább gyorsítja az érést, ezért több térségben a szokásosnál korábbi betakarításra lehet számítani. A szárazabb területeken az alsó levelek felszáradása általánossá vált, amely sok esetben megnehezíti a kórokozók okozta tünetek elkülönítését.
A levél- és szárbetegségek fertőzési helyzete összességében nem változott jelentősen, ugyanakkor a csapadékosabb nyugat-magyarországi térségekben a diaportés szárfoltosság, valamint az alternáriás fertőzések erősödése figyelhető meg, míg helyenként a rozsda első tünetei is megjelentek. A gyapottok-bagolylepke és a poloskák károsítása továbbra is kiemelt veszélyt jelent, mivel a tányérok sérülései kedveznek a másodlagos kórokozók, elsősorban a rizopuszos rothadás megjelenésének.
A gyengébb adottságú, száraz talajokon egyre több helyen jelentkezik a makrofominás szárkorhadás is, amely idő előtti kényszerérést idézhet elő. A közelgő újabb hőhullám várhatóan mérsékli az új gombafertőzések kialakulását, ugyanakkor tovább fokozhatja a kártevők aktivitását, ezért indokolt a tányérok rendszeres ellenőrzése, különös tekintettel a gyapottok-bagolylepke lárváira és a poloskák jelenlétére. Emellett a tarlók és a táblaszélek gyomosodására is érdemes figyelni, mivel a parlagfű több területen már virágbimbós állapotban van, és a következő időszakban megkezdődhet a tömeges virágzása.
A szőlőültetvényekben már a záró növényvédelmi kezelések időszaka zajlik, ezért a védekezések megtervezésekor kiemelt figyelmet kell fordítani az élelmezés-egészségügyi várakozási idők betartására. A várható hőhullám mérsékelheti a peronoszpóra új fertőzéseinek kialakulását, ugyanakkor a korábban kialakult fertőzések tovább fejlődhetnek, és egy-egy csapadékos periódust követően ismét növekedhet a fertőzési nyomás. A lisztharmat elleni védelem fenntartása továbbra is indokolt, különösen a késői érésű fajtákban, míg a tömött fürtű állományokban a szürkepenész megjelenésére is figyelni kell.
Egyre több borvidéken jelennek meg a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma tünetei, ezért a fertőzött tőkék mielőbbi eltávolítása elengedhetetlen a betegség terjedésének mérsékléséhez. Ezzel párhuzamosan emelkedik az amerikai szőlőkabóca imágóinak egyedszáma is, amelyek a kórokozó legfontosabb terjesztői, így ellenük továbbra is indokolt a védekezés. A zöld cserebogár és a kígyóaknás szőlőmoly kártétele helyenként megfigyelhető, de jelenleg többnyire csak lokálisan fordul elő, és általában nem tesz szükségessé külön növényvédelmi beavatkozást. A rendszeres állományszemle és a jól átszellőző lombfal fenntartása továbbra is alapvető feltétele a fürtök egészségének megőrzéséhez.
2. ábra: Molykártétel nyomán kialakult moníliás rothadás körtén – Fotó: Lepres Luca
Az almaültetvényekben továbbra is az almamoly második nemzedéke jelenti a legfontosabb növényvédelmi kihívást. A rajzás ugyan nem egyenletes intenzitású, de folyamatos, és a lárvakártétel következtében több ültetvényben már gyümölcshullás is megfigyelhető. Az almalevél-aknázómoly rajzása ismét erősödik, míg az almalevélsátorosmoly és a lombosfa-fehérmoly egyelőre csak kisebb egyedszámban fordul elő. A betegségek közül a szárazabb térségekben a lisztharmat terjedése várható, különösen az érzékeny fajtákban, míg a varasodás újabb fertőzései elsősorban azokon a területeken alakulhatnak ki, ahol az elmúlt időszakban elegendő csapadék vagy tartós levélnedvesség volt jelen.
A csonthéjas ültetvényekben a tartós meleg hatására a sztigminás és a blumeriellás levélfoltosság terjedése az elmúlt időszakban mérséklődött. A szilvamoly rajzása tovább fokozódott, több ültetvényben már tömeges egyedszámban van jelen, míg az őszibarackban a keleti gyümölcsmoly és a barackmoly folyamatosan károsít.
A későn érő őszibarackfajtákon még mindig sok a molykártétel miatt elhalt hajtáscsúcs, amelyek újabb fertőzési forrásként szolgálhatnak, ezért a rajzásfigyelésre alapozott védekezés továbbra is indokolt. A folyamatos érés miatt azonban a kezelések megtervezésekor kiemelt figyelmet kell fordítani az élelmezés-egészségügyi várakozási idők betartására.
A dióültetvényekben több térségben jelentősen emelkedett a nyugati dióburok-fúrólégy rajzása, ezért a csapdák rendszeres ellenőrzése és a rajzás alakulásához igazított védekezés továbbra is javasolt.
Ha még több, növényvédelemmel kapcsolatos hírre, szakcikkre vagy kíváncsi, látogasd meg a Növényvédelem rovatot.
Forrás: Lepres Luca
Indexkép: shutterstock.com
