Bár az ivóvízellátás Domaszéken, Ásotthalmon, Mórahalmon és Ruzsán továbbra is biztonságos, a sekélyebb fúrt kutak sorra kiszáradnak, a talajvíz egyre mélyebbre húzódik, a mezőgazdaság pedig egyre nehezebben alkalmazkodik a tartós aszályhoz.

A Homokhátság településein az ivóvízellátást mélyfúrású kutak biztosítják, ezért a lakosság számára jelenleg nincs veszélyben a vezetékes vízellátás. Domaszék polgármestere, Sziráki Krisztián szerint településük két saját mélyfúrású kútja elegendő tartalékot biztosít még a legmelegebb nyári időszakokban is.

A helyiek azonban jól érzékelik a változást. Az egykor bőséges vizet adó házi kutak vízhozama évről évre csökken, sokukat ma már kizárólag öntözésre használják, miközben a talajvíz folyamatosan süllyed.

A hőség idején az önkormányzatok külön figyelmet fordítanak az idősekre és a külterületen élőkre, akiket a tanyagondnoki szolgálatok rendszeresen felkeresnek.

Ásotthalmon már az ötvenméteres kutak is gyengülnek

A helyzet talán Ásotthalmon mutatja legélesebben a klímaváltozás következményeit. Papp Renáta polgármester szerint az utóbbi három évben gyakorlatilag eltűnt a víz a 20–25 méter mély kutakból.

Saját tapasztalata is ezt igazolja: az idén teljesen kiszáradt a kertjében lévő kút. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy

már az 50 méter mély kutak vízhozama is csökken,

ami komoly problémát jelent az öntözésben és a mezőgazdasági termelésben.

A külterületen élők jelentős része továbbra sem rendelkezik vezetékes vízzel. Számukra az önkormányzat által fenntartott közkifolyók jelentik az ivóvízforrást, ahonnan ingyenesen vihetnek haza vizet. Az időseknek és a mozgásukban korlátozottaknak a tanyagondnoki szolgálat szállítja ki az ivóvizet.

Milliókba kerülne a vízvezeték kiépítése

Egyre több tanyatulajdonos szeretné rácsatlakoztatni ingatlanát a vezetékes vízhálózatra, ezt azonban elsősorban a költségek akadályozzák.

Egy 800–1200 méter hosszú új gerincvezeték kiépítése akár 40 millió forintba is kerülhet, ráadásul a jelenlegi szabályozás szerint az elkészült hálózat az önkormányzat tulajdonába kerül, üzemeltetését pedig a vízszolgáltató végzi, függetlenül attól, hogy a beruházást magánszemély finanszírozta.

„A kukoricának vége”

Mórahalom polgármestere, Nógrádi Zoltán szerint a tartós vízhiány alapjaiban alakítja át a térség mezőgazdaságát.

Mint fogalmazott:

A kukoricának vége.

A korábban meghatározó növény termesztése a homokhátsági területeken egyre kevésbé gazdaságos, ezért a gazdák olyan kultúrákra állnak át, amelyek rövidebb tenyészidejűek, és jobban kihasználják a tavaszi csapadékot.

A térség számára ugyanakkor létfontosságú lenne a nagyobb mennyiségű öntözővíz biztosítása. Ennek egyik elemeként már elkészült a Tiszából kiinduló öntözőcsatorna egy szakasza, ám a Homokhátság egészét érintő vízpótlás továbbra sem megoldott.

Évtizedek óta húzódik a vízpótlás kérdése

A Homokhátság vízellátásának rendezése hosszú ideje napirenden van, a különböző szakmai elképzelések azonban sokszor egymással is versengenek.

Nógrádi Zoltán szerint a kérdés politikailag is rendkívül érzékeny, ezért eddig nem született átfogó megoldás.

A települések most az Első Vízgyűjtő Önkormányzati Szövetség létrehozásával szeretnék összehangolni a vízgazdálkodási, mezőgazdasági, természetvédelmi és településfejlesztési célokat, hogy hosszú távon fenntartható megoldás szülessen.

Az ivóvízellátás egyelőre stabil

Az Alföldvíz Zrt., amely három vármegye 138 településén mintegy hatszázezer embert lát el ivóvízzel, közölte: a nyári hőségben ugyan 15–20 százalékkal nő a fogyasztás, de a jelenlegi kapacitások elegendők, ezért nincs szükség vízkorlátozásra.

Hasonló a helyzet Szegeden is, ahol a mélyfúrású kutakból biztosított vízbázis jóval nagyobb kapacitással rendelkezik, mint amekkora a város jelenlegi vízigénye.

Egyre nyilvánvalóbb a változás

A Homokhátság példája jól mutatja, hogy miközben a lakossági ivóvízellátás még biztonságos, a felszín alatti vízkészletek folyamatos apadása már most komoly kihívást jelent a mezőgazdaság, a tanyasi életforma és a vidéki települések jövője szempontjából. A sekély kutak eltűnése, az öntözési lehetőségek beszűkülése és a termesztett növények átalakulása egyaránt azt jelzi, hogy a térségnek mielőbb hosszú távú, összehangolt vízgazdálkodási megoldásokra lesz szüksége.

Forrás. Telex.hu

Indexkép: Shutterstock