A H5N1 madárinfluenza megjelenése az amerikai tejelő szarvasmarha-állományokban 2024-ben a kutatók és az állatorvosok számára is váratlan fordulatot jelentett. A vírus ugyanis nem a légutakat támadta meg, ahogyan azt korábban más emlősöknél tapasztalták, hanem elsősorban a tőgyben okozott súlyos gyulladásos elváltozásokat.

Most a Pittsburghi Egyetem Közegészségügyi Karának kutatói feltárták ennek biológiai okát. A Science Advances tudományos folyóiratban közzétett eredmények szerint a H5N1 olyan sejtfelszíni receptorokat használ, amelyek nagy mennyiségben találhatók meg a tehenek emlőszövetében, ugyanakkor a légutakban alig fordulnak elő. A felfedezés hozzájárulhat ahhoz, hogy a szakemberek a jövőben pontosabban felmérjék, mely állatfajok és mely szervek lehetnek fogékonyak a vírusra.


Váratlan tünetek nehezítették a felismerést

Amikor a H5N1 vírus 2024 elején megjelent az Egyesült Államok tejelő szarvasmarha-állományaiban, a fertőzés felismerése nem volt egyszerű.

Az állatoknál ugyanis nem a madárinfluenzától megszokott légzőszervi tünetek jelentkeztek, hanem súlyos, úgynevezett nekrotizáló tőgygyulladás alakult ki.

A betegség kezdetben azért is okozott bizonytalanságot, mert az állatorvosok elsősorban baktériumokat kerestek a háttérben. Csak később derült ki, hogy a megbetegedésekért valójában a H5N1 vírus felelős. A kutatás vezetője, Suresh Kuchipudi szerint a szarvasmarhát korábban nem tekintették a H5N1 jelentős gazdaszervezetének, ezért a vírus szerepe kezdetben fel sem merült.

A tejjel nagy mennyiségű vírus ürülhet

A vizsgálatok arra is rámutattak, hogy a fertőzött tehenek tejében jelentős mennyiségű vírus jelenhet meg. Ez nemcsak az állattartók és a tejtermelő gazdaságok számára jelent kihívást, hanem felveti a foglalkozási expozíció kérdését is azoknál, akik közvetlen kapcsolatba kerülnek a fertőzött állatokkal vagy nyers tejjel.

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a pasztőrözés hatékonyan inaktiválja a vírust, ezért a hőkezelt tej fogyasztása ebből a szempontból biztonságosnak tekinthető. A nyers tej fogyasztását azonban továbbra sem javasolják.

A receptorok adták meg a választ

A kutatók azt vizsgálták, hogy a vírus milyen sejtfelszíni receptorokhoz képes kapcsolódni. Az influenzavírusok úgynevezett glikánreceptorokon keresztül fertőzik meg a sejteket, ezek azonban nem minden szövetben azonos szerkezetűek.

A Pittsburghi Egyetem és a Harvard Orvosi Egyetem kutatói korszerű glikomikai vizsgálatokkal, kötődési kísérletekkel és nagy felbontású képalkotó eljárásokkal térképezték fel a szarvasmarhák különböző szöveteit.

Az elemzések szerint a H5N1 elsősorban az úgynevezett N-kapcsolt szialinsav-receptorokhoz kötődik. Ezek nagy számban találhatók meg a tőgy szöveteiben, miközben a légutakban csak elenyésző mennyiségben vannak jelen.

Ez magyarázatot ad arra, hogy a vírus miért az emlőmirigyekben tudott intenzíven szaporodni, és miért nem alakult ki a kutatók által korábban várt súlyos légzőszervi megbetegedés.


A jövő járványainak előrejelzését is segítheti

A kutatók szerint a felfedezés jelentősége túlmutat a jelenlegi ismereteken. Az alkalmazott módszerekkel a jövőben előre felmérhető lehet, hogy egy-egy állatfaj mely szervei lehetnek fogékonyak a H5N1 vírusra. Ez lehetőséget adhat arra, hogy a szakemberek még egy újabb járvány kialakulása előtt azonosítsák a veszélyeztetett fajokat és a várható megbetegedési formákat.

A kutatócsoport szerint a módszer segítségével előre jelezhető lehet, hogy egy adott faj esetében légzőszervi tünetek, tőgygyulladás vagy akár idegrendszeri megbetegedések kialakulása várható-e. Ez hozzájárulhat a megfigyelési programok célzottabb kialakításához és a járványügyi felkészültség javításához. A kutatás eredményei egyúttal arra is rávilágítanak, hogy a vírus viselkedése fajonként jelentősen eltérhet, ezért az új gazdafajokban megjelenő fertőzések részletes biológiai vizsgálata kulcsszerepet játszik a hatékony védekezési stratégiák kidolgozásában.

Forrás: sciencedaily.com

Indexkép: illusztráció/Shutterstock