A nyári időszakban sokan találkozhatnak kígyószerű hüllőkkel kirándulás, kertészkedés vagy vízparti pihenés közben. Bár sok ember ösztönösen tart ezektől az állatoktól, Magyarországon a legtöbb esetben teljesen ártalmatlan siklókkal vagy lábatlan gyíkokkal találkozunk. A pánik helyett ezért inkább a megértésre és a természet tiszteletére lenne szükség.
A kígyóktól való félelem természetes, de többnyire indokolatlan
A kígyóktól való félelem evolúciós gyökerekkel rendelkezhet, hiszen őseink számára egyes mérges kígyók valódi veszélyt jelentettek. Magyarországon azonban a helyzet egészen más: rendkívül kicsi az esélye annak, hogy bárki veszélyes kígyóval találkozzon.
A legtöbb ember által látott „kígyó” valójában sikló vagy lábatlangyík, amelyek teljesen ártalmatlanok az emberre. A félelmet gyakran inkább a tévhitek, a rossz hírnév és az ismerethiány táplálja.
Sikló vagy lábatlangyík?
Hazánkban a leggyakrabban előforduló kígyószerű állatok a siklók és a lábatlangyíkok. A lábatlangyík valójában nem kígyó, hanem gyíkféle. Teste vaskosabb, feje kevésbé különül el a törzstől, farkának vége pedig tompábban végződik.
A vízpartokon leginkább a vízisiklóval és a kockás siklóval találkozhatunk, míg erdős területeken az erdei sikló és a lábatlangyík fordul elő gyakrabban. A rézsikló inkább nyíltabb élőhelyeket kedvel.
Ezeknek a fajoknak nincs mérgük, és nem jelentenek veszélyt az emberre.
Fiatal erdei sikló – Fotó: © Patrick JEAN - commons.wikimedia.org
A haragossikló és a viperák ritka kivételek
Magyarországon él ugyan a kaszpi haragossikló is, amely harapásával kellemetlen sérülést okozhat, de rendkívül ritka, és csak néhány speciális élőhelyen fordul elő.
Két viperafaj is él hazánkban: a keresztes vipera és a fokozottan védett rákosi vipera. Mindkét faj nagyon ritka, rejtőzködő életmódot folytat, és csak meghatározott területeken fordul elő.
A szakemberek szerint még célzott kereséssel sem könnyű rájuk találni, így a véletlen találkozás esélye minimális.
Mit tegyünk, ha siklót látunk?
A legfontosabb szabály: ne bántsuk és ne zaklassuk az állatot.
A siklók és más hüllők nem támadnak emberre, legfeljebb önvédelemből haraphatnak, ha sarokba szorítják őket. A legtöbb esetben inkább menekülnek.
Ha kígyószerű állattal találkozunk, érdemes távolról megfigyelni, vagy fotót készíteni róla. A képek alapján szakemberek könnyebben azonosíthatják a fajt, és a megfigyelések a természetvédelmi adatgyűjtést is segíthetik.
Fontos szerepük van a természetben
A siklók és más hüllők fontos tagjai az ökológiai rendszereknek. Számos olyan állatot fogyasztanak – például rágcsálókat vagy rovarokat –, amelyek elszaporodása problémát okozhatna az ember számára is.
Emellett maguk is táplálékul szolgálnak több ragadozó fajnak, például a kígyászölyvnek vagy más ragadozó madaraknak és emlősöknek.
Ökológiai szerepük ezért kiemelten fontos a természetes egyensúly fenntartásában.
A hüllők védettek Magyarországon
Hazánkban minden őshonos kétéltű- és hüllőfaj védett. Elpusztításuk vagy bántalmazásuk nemcsak erkölcsileg kifogásolható, hanem jogszabályba is ütközik.
A természetvédelmi törvény alapján a védett állatok szándékos elpusztítása akár komoly büntetőjogi következményekkel is járhat.
A legjobb tehát, amit tehetünk: hagyjuk őket békében élni.
Forrás: greendex.hu
Indexkép: pixabay.com
