A klímaváltozás, a biológiai sokféleség megőrzésének igénye és a helyi élelmiszerek felértékelődése egyaránt hozzájárul ahhoz, hogy egyre többen fedezik fel újra a Batul almát, a Téli arany parment, a Gönci magyar kajszit vagy éppen a Szomolyai fekete cseresznyét. Ezek a fajták nem csupán történelmi örökségünk részei, hanem olyan genetikai értékeket hordoznak, amelyek a jövő gyümölcstermesztése számára is fontosak lehetnek. A Zala vármegyei Szepetneken néhány évvel ezelőtt különleges kezdeményezés indult: a plébánia egyhektáros területén mára több mint 180 hagyományos gyümölcsfa olyan közösségi gyümölcsöst alkot, amely egyszerre szolgálja a génmegőrzést, a helyi közösséget és a következő generációkat.
Amikor Heiter Róbert Gottfried plébános Szepetnekre érkezett, az első dolog, ami feltűnt neki, a plébánia rendkívüli méretű telke, mely akkor kihasználatlan volt. A falu hagyományaihoz igazodva a plébánia eredetileg is két házhelyből állt, így a lakóépület, a díszudvar és a rendezvényudvar mögött még közel egyhektáros szabad terület húzódott.
– A föld alapvetően az élet. Egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy egy ekkora terület parlagon heverjen – idézte fel a kezdeteket a plébános.
A helyiek emlékei szerint a területet korábban kukoricával vetették be, amelynek művelésében a falu lakói is részt vettek. Később azonban a művelés abbamaradt, és a földet már csak időnként kaszálták le, hogy ne váljon teljesen elhanyagolttá.
A plébános először helyi gazdáknak ajánlotta fel a területet művelésre, ám a mai viszonyok között senki sem vállalta a kisebb, nehezen megközelíthető parcella hasznosítását.
Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy a terület gyümölcsös lehetne.
A megoldást a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ Gyümölcsész Programja jelentette. A szepetneki plébánia 2021-ben csatlakozott a kezdeményezéshez, amelynek célja a Kárpát-medence hagyományos gyümölcsfajtáinak megőrzése és újbóli elterjesztése.
A program azonban komoly előkészítő munkát igényelt. A teljes kerítésrendszert fel kellett újítani (sok a vad arrafelé...), és alkalmassá tenni a gyümölcsös telepítésére.
– Irdatlan munka volt. Traktorokkal kellett kirángatni a gyökereket, teljes kerítésszakaszokat újjáépíteni. Ezt önerőből, egyedül nem lehetett volna megcsinálni – emlékezett vissza.
Ma már mutatják első termésüket a fácskák – Fotó: Agroinform/Horváth Attila
A megvalósításban példás összefogás alakult ki. Az akkori önkormányzat közmunkásokkal segítette a munkát, a sormási Zöld Mező Agro Kft. gépeket és szakembereket biztosított, míg a plébánia önkéntesei a kétkezi munkából vették ki részüket.
Az első ütemben mintegy 120 oltvány érkezett Tápiószeléről. Azóta évről évre bővült az állomány, így ma már több mint 180 gyümölcsfa található a területen.
A kertben számos régi magyar és Kárpát-medencei gyümölcsfajta kapott helyet. Almából többek között a Batul, a Leánycsöcsű, a Magyar kálvil, a Nyári fontos és a Téli arany parmen található meg. Körtéből a Piros Clapp, a Bosc kobak és a Seres Olivér gazdagítja az ültetvényt.
A szilvafajták között a Debreceni muskotály és a Zöld ringló szerepel, míg birsből a Konstantinápolyi, naspolyából pedig a Szentesi rózsa került a kertbe.
A cseresznyefák sorában megtalálható a Germersdorfi, a Fehércseresznye, a Linda és a Szomolyai fekete cseresznye is. Meggyből a Debreceni bőtermő és az Érdi jubileum, kajsziból pedig a Rózsakajszi, a Gönci magyar kajszi, a Ceglédi bíbor kajszi és a Ceglédi óriás kapott helyet. Az őszibarackfajták között a Parasztbarack magonc és a Mariska is megtalálható.
A plébános ugyanakkor hangsúlyozza: romantikus elképzelés azt hinni, hogy a régi gyümölcsfajták gondozás nélkül is megélnek.
– Olyan jószág nincs, amivel ne kellene foglalkozni. A monília ugyanúgy megtámadja ezeket a fákat is. Metszeni, permetezni, gondozni kell őket, mint minden más gyümölcsfát – fogalmazott.
A gyümölcsös fenntartásában ma is kulcsszerepet játszanak a helyi gazdák és önkéntesek. A Zöld Mező Agro Kft. munkatársai folyamatosan figyelemmel kísérik az állományt, míg az önkéntesek rendszeresen részt vesznek a kapálásban, a fák körbe tányérozásában és a terület karbantartásában.
A közösségi összefogásnak köszönhetően a fák mára szépen megerősödtek. Az első években csak néhány szem gyümölcs jelent meg rajtuk, ma azonban már vannak olyan kajszi- és őszibarackfák, amelyek bőséges terméssel hálálják meg a gondoskodást.
A gyümölcsös létrehozásának kezdettől fogva közösségi célja volt. A plébános szeretné, ha a termésből idővel az óvoda, a bölcsőde és az idősek otthona is részesülhetne, még ha ezt a jelenlegi szabályozási környezet nem is könnyíti meg.
Emellett a jövő tervei között szerepel egy különleges plébániai párlat elkészítése is. A „Lacrimae Angeli”, vagyis az „Angyalok könnyei” fantázianevű ital nem kereskedelmi célt szolgálna, hanem a plébánia reprezentatív ajándéka lenne püspökök, papok és meghívott vendégek számára. Ezen kívül tanösvényeket szeretne kialakítani a területen, egy-egy jeles szepetneki személy, pap, lelkész, tanító, nyelvész, innen elszármazott tudós adatait, történeteit összeszedve, hogy a fák közötti bolyongás informatív lehessen.
A szepetneki gyümölcsös ma már jóval több egyszerű ültetvénynél. Élő génbank, közösségi összefogás és hagyományőrző kezdeményezés egyszerre. Olyan hely, ahol a régi magyar gyümölcsfajták nem csupán megmaradnak az utókor számára, hanem újra termőre fordulva bizonyítják, hogy a múlt értékei a jövőben is helyet követelnek maguknak.
– Nekem egy dolgom van: örülni neki és hálásnak lenni érte. Mert ezt a gyümölcsöst valójában a közösség építette fel és tartja életben – fogalmazott Heiter Róbert Gottfried atya.
Indexkép: Agroinform
_fill_540x300_0.jpg)
