A kérdés nem új, de most ismét reflektorfénybe került: mennyiben fér össze a természetvédelmi cél a faanyagtermeléssel a nemzeti parkok területén?

Tiltakozás a Bükkben

Február elején több zöldszervezet – köztük a WWF Magyarország, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és az Erdőszeretet Szövetség – Lillafüred közelében, a Bükki Nemzeti Park területén tartott demonstrációt. A tiltakozás helyszíne egy friss vágásterület volt, ahol korábban száz évnél idősebb tölgyerdő állt.

A fakitermelés jogszerűen zajlott, törvénysértés nem történt. A természetvédők azonban nem egy konkrét eljárást, hanem a rendszerszintű gyakorlatot kifogásolják: álláspontjuk szerint védett és Natura 2000-es területeken is elsődlegesen a faanyagtermelés szempontjai érvényesülnek, miközben a természetvédelmi értékek háttérbe szorulnak.

A WWF adatai szerint Magyarország erdőterületeinek mintegy 95 százalékán folyik faanyagtermelés. A szervezet arra hívja fel a figyelmet, hogy a nemzeti parkok területén is rendszeresen keletkeznek vágásterületek, olykor 140–150 éves, biológiai szempontból kiemelkedő értékű állományokban.

Faanyag és energetika

A vita egyik központi eleme a kitermelt fa felhasználása. A WWF számításai alapján száz kivágott fából 62-t eltüzelnek, és ezek közül mintegy húsz biomassza-erőműbe kerül. Évente körülbelül 1,4 millió köbméter tűzifa hasznosul ilyen módon, ami a szervezet szerint jelentős részben természetvédelmi szempontból értékes erdőkből származik.

Magyarországon öt nagy biomassza-erőmű működik, amelyek az ország villamosenergia-felhasználásának mintegy 2,7 százalékát fedezik. A természetvédők szerint ez az energiamennyiség más megújuló forrásokkal – például szél- és napenergiával – is kiváltható lenne.

Mit jelent a „védett” erdő?

Sokan abból indulnak ki, hogy a nemzeti park automatikusan teljes körű védelmet jelent az erdő számára.

A jogszabályi környezet azonban lehetővé teszi a fakitermelést védett és Natura 2000-es területeken is.

Az állami tulajdonú erdők többsége erdészeti részvénytársaságok vagyonkezelésében van, míg a nemzetipark-igazgatóságok kezelési feladatokat látnak el, de hatósági jogkörük korlátozott.

Egy idős erdő megőrzése érdekében a természetvédelmi szakembereknek kell indokolniuk, miért lenne szükséges annak érintetlenül hagyása. Az erdőtervezés során védőzónák kijelölésére van lehetőség, például a fokozottan védett fehérhátú fakopáncs fészkelőhelye körül 100–400 méteres sugarú körben korlátozható a fakitermelés, és hektáronként meghatározott mennyiségű holtfát kell visszahagyni.

A természetvédők szerint azonban az idős, háborítatlan erdők ökológiai értéke túlmutat az egyes fajok védelmén: ezek az élőhelyek komplex ökoszisztémák, amelyek a biodiverzitás fenntartásában és a klímaváltozás hatásainak mérséklésében is kulcsszerepet játszanak.

Idős erdők, ritka fajok

A háborítatlan, idős erdők számos védett és fokozottan védett faj számára nélkülözhetetlenek. Ilyen például a fehérhátú fakopáncs, a vadmacska vagy a remetebogár, amelyek kifejezetten az öreg fákhoz és a holtfához kötődnek. A természetvédők szerint ezekből az erdőkből ma már rendkívül kevés maradt: az úgynevezett „szentélyerdők” az ország mintegy kétmillió hektárnyi erdőterületének kevesebb mint egy százalékát teszik ki.

Az Agrárminisztérium 2024-es adatai szerint mindössze 454 hektár természetes erdőt tartanak nyilván Magyarországon.

Erdészeti álláspont: nincs erdőirtás

Az erdészeti társaságok határozottan visszautasítják az „erdőirtás” kifejezést. Az ÉSZAKERDŐ Zrt. szerint a fakitermelés az erdőkezelés része, amelyet erdőfelújítás követ, így az erdőterület nem csökken. Hangsúlyozzák, hogy védett területen, őshonos állományokban nem végeznek tarvágást.

A szakmai terminológia szerint a laikusok által „tarvágásnak” nevezett területek gyakran fokozatos felújító vágás eredményei, ahol több lépcsőben történik a fakitermelés, és az erdő természetes úton újul meg. Ugyanakkor természetvédelmi szempontból a végeredmény – egy nyílt vágásterület – hosszú időre megváltoztatja az élőhely jellegét.

A Gemenc Zrt. közlése szerint az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt a száz év feletti állományok aránya, és több száz hektáron felhagytak a fakitermeléssel. Az Országos Erdészeti Egyesület szerint a közbeszéd indulatossá vált, és igazságtalanul bélyegez meg egy teljes szakmát.

A párbeszéd esélye

A vita nem csupán szakmai, hanem társadalmi kérdés is. Egy tavalyi közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek háromnegyede nem tartja elfogadhatónak a gazdasági célú fakitermelést természetvédelmi területeken.

Erdőgazdálkodók, természetvédők és kutatók egy része közös állásfoglalásban szólított fel együttműködésre. A Pro Silva Hungaria a folyamatos erdőborítást fenntartó gazdálkodás szakmai megerősítését javasolja, míg a civil szervezetek azt szeretnék elérni, hogy legalább a mintegy 200 ezer hektárnyi nemzeti parki erdőben a természetvédelmi szempontok élvezzenek elsőbbséget.

Hogy sikerül-e érdemi párbeszédet kialakítani, egyelőre kérdéses. Az azonban bizonyos, hogy az idős erdők megőrzése nem csupán egyes ritka fajok sorsa miatt fontos, hanem a klímaváltozással szembeni ellenállóképesség és a jövő generációk érdekében is.

Forrás: Turistamagazin.hu

Indexkép: Pexels