Az egyre gyakoribb aszályos időszakok és a növekvő inputanyag-árak mindannyiunkat új megoldások keresésére ösztönöznek. De vajon hogyan lehet sikeresen gazdálkodni mindössze 300 mm éves csapadék mellett, drága műtrágyák és növényvédő szerek nélkül? Az alábbi beszámolóból megismerhetik az EELAP nemzetközi projekt legfrissebb tapasztalatait, és bepillantást nyerhetnek egy hazai mintagazdaság működésébe, ahol a drónos hőkamerás mérések feketén-fehéren bizonyították az agrárerdészeti rendszerek hőség elleni védelmi erejét.
Az EELAP (Enriching European Landscapes with Agroecological Practices = Az európai tájak agroökológiai gyakorlatokkal történő gazdagítása) egy 2025. áprilisa és 2028. júniusa között futó, nemzetközi kutatási és innovációs projekt, amely az európai mezőgazdasági tájak agroökológiai átállását támogatja. A kezdeményezés középpontjában az agrárerdészeti rendszerek elterjesztése áll, amelyeket úgynevezett élő laboratóriumok (Living Labs) hálózatán keresztül tesztelnek és fejlesztenek öt országban, köztük Németországban, Magyarországon, Szlovéniában, Szlovákiában és Írországban.
A projekt átvilágítja a meglévő tagállami szabályozásokat, új szakpolitikai javaslatokat tesz, valamint olyan gazdaságilag életképes üzleti modelleket és térinformatikai szimulációkat dolgoz ki, amelyek bizonyítják a gazdálkodóknak az inputanyag-csökkentés és a diverzifikált jövedelemszerzés előnyeit. Magyarországon a projekt gyakorlati megvalósításáért a Magyar Permakultúra Egyesület (MAPER) felel, amely a hazai agrárerdészeti munkacsoportjára építve szervezi a helyi élő laboratórium munkáját.
A kutatások és felmérések kiemelt hazai bemutatóhelye a Valaha Tanya mintagazdaság (Lighthouse Farm), ahol valós körülmények között vizsgálják a fák és cserjék jelenlétének biofizikai, talajmegújító és klímavédelmi hatásait. A projekt kiemelt figyelmet fordít a tudásátadásra, így a MAPER rendszeres szakmai konferenciákon és gyakorlati műhelyeken (workshopokon) keresztül osztja meg a nemzetközi és hazai eredményeket a gazdálkodókkal, kutatókkal és döntéshozókkal. A CEU-n megrendezett május 21-i találkozó újabb lehetőséget adott a projekt résztvevőinek a személyes tudáscserére és közösen kijelölték a következő időszak feladatait.
A kutatások és felmérések kiemelt hazai bemutatóhelye a Valaha Tanya mintagazdaság (Lighthouse Farm) – Fotó: NAK
A nap első felében a gyakorlati megvalósításé volt a főszerep: sorra mutatkoztak be a szlovák, a szlovén, az ír, a hazai, valamint a két németországi (Észak-Rajna-Vesztfália és Lausitz) Élő Laboratórium (Living Lab) legfrissebb fejlesztései és helyi tapasztalatai. Inspiráló volt látni, hogy a különböző európai régiók specifikus kihívásai ellenére a fenntartható, agroökológiai és agrárerdészeti átállás iránti elkötelezettség minden partnerszervezetben közös. A találkozó második felében a szakmai munkacsomagoké (WP1–WP6) volt a főszerep, ahol a partnerek konkrét, operatív lépésekre fordították le a kutatási terveket.
A NAK Zöld Támogató Egységének (NAK-ZTE) szintén kiemelten fontosak ezek az agrárerdészeti rendszerek, ezért óriási örömmel vettük a MAPER megtisztelő meghívását a találkozóra. Bár hivatalosan nem vagyunk a nemzetközi konzorcium projektpartnerei, nagyszerű élmény volt bekapcsolódni ebbe a közös szakmai gondolkodásba. Számunkra ez a partnerség stratégiai jelentőségű, hiszen a közelmúltban az Agrárkamarán belül is elkezdtünk aktívan dolgozni az agrárerdészeti témákon, és elkötelezettek vagyunk amellett, hogy a megszerzett tapasztalatokat beépítsük a hazai döntés-előkészítő munkánkba.
A május 21-i elméleti egyeztetések után, a másnap a tiszta gyakorlati inspirációról szólt: az EELAP nemzetközi projekt partnereivel közösen ellátogattunk a Vértesacsa határában fekvő Valaha Tanyára. Kulcsár Balázs és felesége, Zorkóczy Andrea 2006-ban egy intenzíven művelt, vegyszerekkel és gyomokkal terhelt, 12 hektáros kopár szántóföldet vásároltak meg. Ebből a monokultúrás „agrosivatagból” két évtized szívós munkájával olyan komplex, önfenntartó ökoszisztémát hoztak létre, amely mára nemzetközi szinten is mintaként szolgál az agrárerdészeti rendszerek életképességére. Mérnöki szemlélettel ötvözték a permakultúra elveit és a hagyományos gazdálkodást, közvetlen bizonyítékot szolgáltatva az EELAP projekt számára arról, hogyan képes egy kisléptékű családi gazdaság rugalmasan alkalmazkodni a klímaváltozáshoz.
Az agrárerdészeti rendszerek biofizikai előnyei kulcsfontosságúak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, mivel a fák és cserjék jelenléte radikálisan átalakítja a szántóföldek és legelők mikroklímáját. A fásszárú növényzet lombkoronája természetes szélfogóként (windbreaks) működik, ezáltal csökkenti a talajfelszín párolgását és mérsékli a szélsőséges nyári hőmérsékleti ingadozásokat. A mélyre hatoló gyökérrendszerek javítják a talaj szerkezetét és vízbefogadó képességét, így a terület hatékonyabban raktározza el a csapadékot, ami a legsúlyosabb aszályos időszakokban is kritikus védelmet nyújt a kísérő lágyszárú kultúráknak vagy az állatállománynak.
A mikroklíma szabályozásán túl ezek a rendszerek kiemelkedő ökológiai szolgáltatásokat nyújtanak a talajmegújítás és a biodiverzitás terén. A fák folyamatos szervesanyag-utánpótlást biztosítanak a lehulló levelek révén, növelik a talaj humusztartalmát, miközben gyökereik megkötik a mélyebben fekvő tápanyagokat és megakadályozzák azok talajvízbe történő kimosódását. A változatos fásszárú növényzet ráadásul komplex élőhelyet teremt a hasznos szervezetek, madarak és beporzók számára, ami természetes módon szorítja vissza a mezőgazdasági kártevőket, és jelentősen növeli a táj általános szénmegkötő kapacitását.
A gazdaságban az agrárerdészeti rendszer előnyei szorosan egymásra épülnek. Ebben a védett környezetben virágzik a kultúrgyümölcsös (orchard) és a vadon termő fajokból álló, többszintes erdőkert (wild fruit-based food forest). Az itt gyűjtött alapanyagokat Balázsék helyben, családi léptékű feldolgozás keretében alakítják prémium termékekké. A fás rendszerek fenntarthatóságát a hagyományos fejművelési technológia (pollarding system) biztosítja, amely rendszeres és megújuló faanyagot ad anélkül, hogy a fákat ki kellene vágni.
A leginkább lenyűgöző tény, amit a saját szemünkkel láthattunk, hogy a rendszer úgy mutat fel kiemelkedő eredményeket, hogy a térségben jelenleg mindössze 300 mm körüli az éves csapadékmennyiség. Ez a drasztikusan alacsony érték a hagyományos, monokultúrás gazdálkodásban szinte teljes aszálykatasztrófát jelentene, ám a Valaha Tanya agrárerdészeti struktúrája a fák árnyékoló hatása és a talaj magas humusztartalma révén képes minimálisra csökkenteni a párolgást, és megtartani a vizet, s így a talajéletet is.
A helyszíni szemle során ráadásul egy rendkívül látványos technológiai mérést is elvégeztünk: a kamarai kollégánk saját drónt hozott magával, amellyel madártávlatból térképeztük fel a tanya felszíni hőmérséklet-különbségeit. A találkozó résztvevői saját szemükkel, a hőkamerás képeken keresztül láthatták a megdöbbentő kontrasztot: amíg a szomszédos, csupasz szántó talajfelszíne szinte izzott a hőségben, addig a Valaha Tanya fás vegetációval borított területei drasztikusan hűvösebb, élhetőbb környezetet biztosítottak. Ez a mérés azonnali, kézzelfogható bizonyítéka volt annak, hogy a fák jelenléte nem elméleti hóbort, hanem fizikai pajzs a hőséggel szemben. A növényi diverzifikáció mellett az állatok jelenléte – köztük az őshonos legeltetett állatok – folyamatosan táplálja ezt a zárt körforgást.
Ez a rendkívüli klímatudatosság egyben a tanya gazdasági fenntarthatóságának is az alapja, amely éles kontrasztban áll a közvetlen szomszéd hagyományos, konvencionális monokultúrájával. Míg a szomszédos területeken a gazda kiszolgáltatottan termeszt kukoricát – hatalmas összegeket költve évről évre dráguló műtrágyára, drága növényvédő szerekre, gázolajra és vetőmagra –, addig a Valaha Tanya külső mesterséges inputanyagok nélkül, alacsonyabb működési költséggel üzemel.
Amikor a szárazság és az aszály miatt a szomszédos kukoricatáblák teljesen kisülnek és súlyos veszteséget termelnek, Balázsék rendszere a több lábon állásnak köszönhetően akkor is stabil marad. A diverzifikált portfólió – a hús, a gyümölcsök, a gyógynövények és a magas hozzáadott értékű, helyben feldolgozott kézműves termékek – garantálja, hogy ha az egyik kultúrát kár is éri, a többi láb biztosítja a család megélhetését. Az agrárerdészet így nemcsak természetvédelmi szempontból, hanem pénzügyileg is egy sokkal ellenállóbb, kiszámíthatóbb és jövedelmezőbb modellt nyújt a tőkeigényes és kockázatos konvencionális monokultúrával szemben.
Forrás, indexkép: NAK
