Az őszi búza szárazságtűrését vizsgáló, több évtizedes szegedi kutatások újabb eredményeit mutatta be Dr. Pauk János tudományos tanácsadó (Gabonakutató Nonprofit Kft.) a Debreceni Egyetem Búzatanácskozásán. A kontrollált vízmegvonási kísérletek alapján egyre egyértelműbb: a fajták közötti különbségek nem finom árnyalatokban, hanem látványos, termésbiztonságot meghatározó eltérésekben jelennek meg.
„Nem új a téma, de ma már sokkal valóságosabb, mint néhány évtizede”
Dr. Pauk János hangsúlyozza: a szegedi Gabonakutatónál a szárazságtűrés vizsgálata nem "divatkutatás", hanem több mint 30–40 éve futó, folyamatos nemesítési irány.
„Mi ezzel a kérdéssel évtizedek óta foglalkozunk több kollégámmal együtt. Azt szoktuk mondani, hogy nem az a kérdés, hogy lesz-e vízhiány, hanem hogy mikor és milyen mértékben. Persze a kutatásban azt is fontos tudni, hogy ennek fordítottja is előfordulhat, amit ma el sem tudunk képzelni, hogy egyszer csak sok víz lesz” – fogalmaz a szakember.
A kutató szerint a klímaváltozás miatt ma már sok esetben nem extrémnek számító kísérleti körülményekről, hanem „részben realitásról” beszélnek.
Dr. Pauk János – Fotó: Gabonakutató Nonprofit Kft.
Esőárnyékolótól a modern vízstressz-modellekig
A szegedi program egyik eszköze egy esőárnyékoló rendszer volt, amely mesterségesen zárta ki a csapadékot a kísérletekből.
„Ez gyakorlatilag egy sátorszerű rendszer, ami kizártja az esőt” – mondja a kutató. A módszertan azóta sokat fejlődött, de az alapelv változatlan: a növényeket különböző vízellátási szintek között kell vizsgálni, hogy kiderüljön, mely genotípus hogyan reagál a stresszre.
Három szinten ugyanaz a kérdés: mit tud a búza vízhiányban?
A kutatócsoport jelenleg három párhuzamos rendszerben dolgozik:
- üvegházi és laboratóriumi kísérletek,
- tenyészkerti, közel természetes környezet,
- országos fajtakísérletek több helyszínen.
„Az a fontos, hogy ugyanazt a genotípust több környezetben lássuk. Így derül ki, hogy valóban stabil-e, vagy csak szerencséje volt egy-egy évjáratban” – mondja Pauk János.
A „harmadannyi víz” kísérlet: amikor a növény túlélő üzemmódba kapcsol
A 2023–2024-es vizsgálatokban a kutatók kifejezetten erős vízstresszt állítottak be.
„A kontrollhoz viszonyítva a talaj vízkapacitásának egyharmadát adtuk, az öntözési normában. Ez nem finom, enyhe stressz, hanem már komoly beavatkozás a vízforgalomba” – jelzi a szakember.
A számok jól mutatják a különbséget:
- optimális állapot: a talaj vízkapacitásának ~60%-ra öntözés
- vízmegvonás stressz: ~20% -ra öntözünk
- vízadag növényenként: 2200–2300 ml helyett kb. 700 ml/növény
„Ez már az a szint, ahol a növény nem fejlődik, hanem túlél” – teszi hozzá.
Szignifikáns a különbség – Fotó: Gabonakutató Nonprofit Kft.
A különbség nem nüansznyi: „feleakkora növények születnek”
A kísérletek látványos fenotípusos eltéréseket hoztak.
A kontrollnövények:
- 80–90 cm-es magasságot értek el,
- jól fejlett kalászt hoztak,
- magas szemszámot produkáltak.
A vízmegvonás alatt állók viszont:
- jelentősen alacsonyabbak maradtak,
- kisebb kalászt fejlesztettek,
- kevesebb szemet kötöttek.
„Ez már nem finom különbség. Ez teljesen más növényforma” – hangsúlyozza a kutató.
A GK 17 fajtája és a kirajzolódó sorrend
A vizsgálatban 17 saját nemesítésű őszi búzafajta szerepelt.
A kutató szerint nem meglepő, hogy a jól ismert, széles körben termesztett fajták teljesítettek a legjobban vízmegvonási stressz alatt is:
- GK Hortobágy
- GK Csillag
- GK Pilis
- GK Arató
- GK Szereda
- GK Magvető
„Ezek a fajták nem véletlenül terjedtek el a piacon. A stresszkísérletek is visszaigazolják, hogy jól alkalmazkodó, stabil genotípusokról van szó” – mondta Pauk János.
„Ma már a valóságot modellezzük”
A kutató szerint a vízstressz-kísérletek egyre kevésbé mesterségesek.
„Őszintén szólva, sajnos, ma már nem extrém állapotot modellezünk, hanem azt, ami kint is történik a szántóföldön” – fogalmaz. – "Az Alföldön a talajok már 30–40 cm alatt is kritikusan szárazok, és a csapadékeloszlás szélsőségesen egyenetlen."
„Ez már nem finom különbség. Ez teljesen más növényforma” – hangsúlyozza a kutató – Fotó: Gabonakutató Nonprofit Kft.
Mit jelent ez a jövő búzájára?
A klímaváltozás hatására a növénystruktúra is átalakul:
- a kukorica visszaszorulása egyértelmű trend,
- az őszi kalászosok szerepe nő,
- de a termésbiztonság erősen évjáratfüggő marad.
„Az őszi búza (kalászos) még mindig a legstabilabb alap, de már nem ugyanazt a biztonságot adja, mint 20–30 éve” – hívja fel a figyelmet Dr. Pauk János.
Nemesítés: „nem a nemesítő laborban dől el, hanem a stressz alatt, kint a szántóföldön”
Pauk János szerint a legfontosabb üzenet a nemesítés irányát érinti.
A kutató szerint a jövő fajtái azok lesznek, amelyek:
- jobban hasznosítják a rendelkezésre álló vizet,
- stabilabbak különböző évjáratokban,
- kevésbé érzékenyek a kritikus fenológiai fázisokban.
Indexkép: Pexels
