Komoly jogi, pénzügyi és politikai kockázatokat hordoz a belterületi vadelejtés jelenlegi szabályozása – hangzott el azon a tatabányai szakmai fórumon, amelyet dr. Presser Zoltán Tibor ügyvéd hívott össze. A rendezvényen polgármesterek, szakemberek és vadászati érdekképviseletek képviselői vitatták meg, milyen felelősség és kötelezettség hárul az önkormányzatokra a településeken egyre gyakrabban megjelenő vadállatok kezelésében.
A vaddisznók, őzek és más vadfajok egyre gyakrabban jelennek meg lakott területeken, ami új kihívások elé állítja a települések vezetőit. A probléma kezelésére a jogalkotó a vadászati törvény módosításával jelentős szerepet adott a polgármestereknek, ám a szakértők szerint a szabályozás számos ponton hiányos, ellentmondásos, és akár komoly felelősségi vitákhoz is vezethet.
A tatabányai fórum célja éppen az volt, hogy felhívja a figyelmet ezekre a kockázatokra, és segítséget nyújtson azoknak a településvezetőknek, akiknek nap mint nap döntéseket kell hozniuk a belterületen megjelenő vadállatok ügyében.
A polgármesterek nehéz helyzetben vannak
A rendezvényen felszólaló tatabányai polgármester, Szücsné Posztovics Ilona hangsúlyozta: a településvezetőktől ma már rendkívül széles körű jogi és szakmai ismereteket várnak el, miközben sok önkormányzatnak nincs olyan apparátusa, amely képes lenne minden szakterület szabályozását részletesen követni.
Mint elmondta, a vad jelenléte ma már nem kizárólag a városok szélén jelent problémát. Egyre több olyan eset fordul elő, amikor a vadak már a belterületen születnek és ott élnek, ezért a települések gyakorlatilag „belterületi vadgazdálkodást” kénytelenek folytatni.
A kisebb településeken gyakran sem a megfelelő szakmai háttér, sem a szükséges pénzügyi források nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy jogszerűen és biztonságosan kezeljék a vadproblémát – Fotó: Shutterstock
Tatabánya ennek érdekében szakemberrel kötött megbízási szerződést, aki a kijelölt területeken figyelemmel kíséri a vadmozgást és szükség esetén intézkedik. A munkáról rendszeres jelentések készülnek, emellett a város lakossági bejelentéseket is fogad.
A polgármester ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a kisebb települések sokkal nehezebb helyzetben vannak. Gyakran sem a megfelelő szakmai háttér, sem a szükséges pénzügyi források nem állnak rendelkezésre ahhoz, hogy jogszerűen és biztonságosan kezeljék a problémát.
A lakosság sem egységes
A településvezetők helyzetét tovább nehezíti, hogy a lakosság véleménye erősen megosztott.
Miközben sokan a vadállomány azonnali gyérítését várják el a településektől, mások kifejezetten ellenzik az elejtéseket. Tatabányán például korábban több száz aláírás gyűlt össze azért, hogy egy adott városrészben ne lőjenek ki vaddisznókat. A polgármester szerint ilyenkor rendkívül nehéz döntést kell hozniuk a településvezetőknek, hiszen bármelyik irányba lépnek, biztosan lesznek elégedetlenek.
– Egyik oldalon a biztonságot követelik, a másik oldalon az állatok védelmét. Ezekben az ügyekben a polgármesterre egyszerre nehezedik szakmai, jogi és politikai felelősség – fogalmazott.
„Aknamező” a jelenlegi szabályozás
A fórumot szervező dr. Presser Zoltán Tibor ügyvéd szerint a vadászati törvény új rendelkezései valójában egy rendkívül bonyolult helyzetet teremtettek.
A szakember a Magyar Vadászlap főszerkesztőjének, Wallendums Péternek adott interjújában úgy fogalmazott: a jogalkotó a belterületi vadelejtés és vadbefogás feladatát a polgármesterek kezébe adta, ugyanakkor számos olyan részletszabály hiányzik, amely biztonságosan alkalmazhatóvá tenné a rendszert.
– A polgármesterek egy jogi aknamezőn közlekednek. Rengeteg olyan kérdés van, amelyre a törvény jelenleg nem ad egyértelmű választ – hangsúlyozta.
Kiemelte: a jogszabály a belterületi vadelejtést kivette a vadászat fogalmából, emiatt számos olyan szabály nem alkalmazható rá, amely egyébként a hagyományos vadászat során az elejtés biztonságát, szakszerűségét vagy éppen az elszámolhatóságot garantálja.
Kié az elejtett vad?
A fórum egyik legtöbbet vitatott kérdése az volt, mi történik az elejtett állatokkal. A jelenlegi szabályozás több olyan kérdést is nyitva hagy, amely a gyakorlatban komoly problémákat okozhat.
Nem egyértelmű például:
- szükséges-e vadazonosító jel (krotália) használata,
- hogyan kell kezelni a trófeás vadakat,
- milyen szabályok vonatkoznak az afrikai sertéspestis által érintett területekre,
- illetve pontosan miként kell megsemmisíteni az elejtett állatokat.
Dr. Presser szerint több esetben a jogszabály szövege és a gyakorlati józan ész sem feltétlenül találkozik.
A biztosítás sem nyújt védelmet
A szakember egy másik fontos problémára is felhívta a figyelmet. Tudniillik arra, hogy a vadászok által kötelezően megkötött felelősségbiztosítás kizárólag vadászat során bekövetkező károkra terjed ki.
Mivel a belterületi vadelejtés jogilag nem minősül vadászatnak, ezekre az esetekre a biztosítás nem nyújt fedezetet.
Ez azt jelenti, hogy az ilyen tevékenységet végző személyeknek külön felelősségbiztosítást kellene kötniük, már amennyiben egyáltalán létezik erre megfelelő biztosítási konstrukció. A kérdés azért is különösen fontos, mert egy hibás lövés, egy megsebzett és elszaladó vad vagy egy anyagi kárral járó baleset esetén komoly kártérítési eljárások indulhatnak.
Ki viseli a felelősséget?
A fórum egyik legnehezebben megválaszolható kérdése éppen a felelősség megállapítása volt.
Ha például egy megsebzett vaddisznó menekülés közben balesetet okoz, vagy az elejtés során valamilyen kár keletkezik, nem egyértelmű, hogy a felelősség:
- a lövést leadó személyt,
- az önkormányzatot,
- a polgármestert,
- vagy akár a terület vadászatra jogosultját terheli-e.
Dr. Presser szerint ezekre a kérdésekre jelenleg sok esetben csak a későbbi bírósági gyakorlat adhat majd választ.
Átfogó reformra lenne szükség
A szakértő szerint rövid távon egy végrehajtási rendelet vagy a törvény módosítása segíthetne a legsúlyosabb ellentmondások feloldásában. Hosszabb távon azonban ennél jóval többre lenne szükség.
Úgy véli, a vadgazdálkodási és vadászati szabályozást alapjaiban kellene újragondolni, hiszen az elmúlt évtizedekben jelentősen megváltoztak a környezeti viszonyok, a települések szerkezete és a vadállomány mozgása is.
Együttműködés lehet a kulcs
A fórum végén a szakember azt javasolta a polgármestereknek, hogy minél szélesebb körben egyeztessenek az érintettekkel. A lakosság, a vadászatra jogosultak, a rendőrség, a vadászati hatóságok, valamint a szakmai szervezetek bevonása mellett különösen fontosnak nevezte az önkormányzatok közötti együttműködést.
Szerinte addig, amíg nem születik egyértelműbb szabályozás, a települések közös tapasztalatcserével és egységes eljárásrend kialakításával kerülhetik el, hogy a jelenlegi rendszer „aknamezőjén” komoly jogi vagy anyagi károk érjék őket.
Forrás: YouTube/Magyar Vadászlap
Indexkép: Shutterstock
