A gazdatüntetések nyomán elért egyik legfontosabb eredmény, hogy az Európai Parlament jogi útra terelte a Mercosur-megállapodás ügyét. Ez főszabály szerint a kereskedelmi egyezmény hatálybalépésének elhalasztását jelenti.

Az Európai Bizottság azonban – Németország támogatásával – minden lehetséges eszközzel azon dolgozik, hogy az EP döntése ellenére a megállapodás mielőbb alkalmazhatóvá váljon.

Ez komoly jogi és politikai kérdéseket vet fel: vajon miként folytatódhat az eljárás, és valóban életbe léphet-e az egyezmény?

Élelmiszerbiztonsági aggályok a középpontban

Az elővigyázatosság elvének megsértése

A dél-amerikai Mercosur-országok legfontosabb exportcikkei közé tartoznak az élelmiszerek, amelyek a megállapodás értelmében jelentős részben vámmentesen jelenhetnének meg az európai piacon.

Nem véletlen azonban, hogy a több mint 25 évig tartó tárgyalások rendre az élelmiszerbiztonság kérdésén akadtak el. Brazíliában és Argentínában ugyanis számos olyan növényvédő szer, hormonkészítmény és antibiotikum használata engedélyezett, amelyeket az Európai Unióban már évtizedekkel ezelőtt betiltottak.

Mindezek ellenére a megállapodást aláírták, figyelmen kívül hagyva az uniós jog egyik alappillérét, az úgynevezett elővigyázatosság elvét. Ez az alapelv kimondja: súlyos környezeti vagy egészségügyi kockázat esetén az EU köteles fellépni és megelőző intézkedéseket hozni.

A bírósági eljárás során várhatóan kulcskérdés lesz, hogy az egyezmény sérti-e ezt az elvet, de más jogi aggályok is felmerültek az Ursula von der Leyen vezette Bizottság által megkötött megállapodással kapcsolatban.

A megállapodás kettéválasztása: jogi trükk vagy hatásköri túlterjeszkedés?

Tagállami ratifikáció nélkül?

Általános szabály, hogy az Európai Unió külső kereskedelmi megállapodásaihoz a tagállamok ratifikációja is szükséges. A Mercosur-egyezmény esetében azonban az Európai Bizottság – a politikai vitákra reagálva – egy rendhagyó megoldást alkalmazott: a megállapodást politikai és kereskedelmi részre bontotta.

A kereskedelmi rész esetében a Bizottság szerint nincs szükség tagállami jóváhagyásra. A kérdés az, hogy ez az értelmezés összhangban van-e a hatáskör-átruházás elvével, vagyis valóban kizárólagos uniós hatáskörbe tartozik-e az ügy.

Az Európai Unió Bíróságának korábbi gyakorlata – például a Szingapúrral kötött megállapodás esetében – azt mutatja, hogy bár a kereskedelempolitika uniós hatáskör, a fenntarthatóság kérdése már megosztott hatáskör, ahol a tagállamoknak is beleszólásuk van.

Kiegyensúlyozó mechanizmus: veszély az uniós szabályokra?

Visszakényszeríthető-e az EU saját előírásai feladására? További jogvitát generál az egyezményben szereplő úgynevezett kiegyensúlyozó mechanizmus. Ennek értelmében, ha az uniós szabályozás torzítja a kereskedelmet, a dél-amerikai országok ellenintézkedéseket vezethetnek be.

A kulcskérdés itt az, hogy ezek az ellenintézkedések akár az uniós szabályok fellazítását vagy feladását is kikényszeríthetik-e, ami súlyosan sérthetné az EU jogrendjének autonómiáját.

gazdatüntetés

A gazdatüntetések nyomán elért egyik legfontosabb eredmény, hogy az Európai Parlament jogi útra terelte a Mercosur-megállapodás ügyét – Fotó: Shutterstock

Ki dönt a vitákban? A jogértelmezés dilemmája

Külső testület kontra uniós jogrend

A megállapodás több ponton sem egyértelmű, különösen az elővigyázatosság elvének alkalmazása kapcsán. A vitás kérdések rendezésére egy közös vitarendezési bizottság létrehozásáról döntöttek a felek.

Ez azonban újabb problémát vet fel, mivel az uniós alapszerződések tiltják, hogy külső fórumok sértsék az EU jogrendjét. Így a bíróságnak azt is vizsgálnia kell majd, hogy a tervezett bizottság hatásköre összeegyeztethető-e az uniós joggal.

Az Európai Unió Bíróságának döntésére azonban hosszú ideig kell várni: a korábbi ügyek tapasztalatai alapján az eljárás másfél–két évig is eltarthat.

Ideiglenes alkalmazás EP-jóváhagyás nélkül?

Politikai döntés jogi köntösben

A jogi eljárás ellenére Ursula von der Leyen és a Mercosur-megállapodás támogatói azon dolgoznak, hogy az egyezmény az Európai Parlament jóváhagyása nélkül is ideiglenesen alkalmazható legyen. Erre eddig nem volt precedens: sem a Szingapúrral, sem a Kanadával kötött megállapodás esetében nem indult el az ideiglenes alkalmazás az EP döntése előtt.

A Bizottság egy 1999-es tanácsi álláspontra hivatkozik, amely azonban még abból az időből származik, amikor az Európai Parlament nem volt társjogalkotó. Ráadásul nemrég elfogadtak egy intézményközi megállapodást is az EP és a Bizottság között, amely rögzíti: EP-jóváhagyás nélkül nem indulhat ideiglenes alkalmazás.

Ez a megállapodás azonban csak márciusban lép hatályba, addig jogi értelemben „szabályozatlan tér" marad.

Következmények: politikai konfliktus és gazdafelháborodás

Bármilyen jogi érvelés is születik, egy dolog biztosnak látszik: a Mercosur-megállapodás sorsát nem pusztán jogi, hanem politikai erőviszonyok döntik el.

Amennyiben a Bizottság az EP álláspontját figyelmen kívül hagyva mégis elindítja az egyezmény ideiglenes alkalmazását, az súlyos konfliktushoz vezethet – nemcsak az Európai Parlamenttel, hanem az európai gazdákkal is.

Forrás: Cseh Tibor András, főtitkár – MAGOSZ
Indexkép: shutterstock.com