Hosszas viták és tiltakozások ellenére 2024. május 1-jén hatályba lépett az Európai Unió és a Mercosur országcsoport (Argentína, Brazília, Paraguay, Uruguay) közötti szabadkereskedelmi megállapodás. Ennek eredményeként a dél-amerikai piacról érkező termékek jelentős részénél – a becslések szerint mintegy 80 százalékánál – eltörlik vagy mérséklik a vámokat.
A Mercosur országok együttesen közel 400 millió lakossal rendelkeznek, és gazdaságuk egyik legfontosabb pillére az élelmiszer-alapanyagok exportja. Az elmúlt évtizedekben a két régió közötti kereskedelmi tárgyalásokat főként az eltérő élelmiszerbiztonsági és termelési szabályozások nehezítették, azonban ezek a különbségek végül nem jelentettek akadályt az egyezmény ratifikálásában.
Növekvő dél-amerikai agrárimport: szükség vagy veszély?
Cseh Tibor András, a MAGOSZ főtitkára tájékoztatója szerint az Európai Unióban az agrártermékek behozatala folyamatosan növekszik. Az állattenyésztéshez szükséges szója több mint 80 százaléka már jelenleg is Brazíliából és Argentínából származik, miközben a kukorica importja is csaknem megduplázódott az elmúlt év során ezekből az országokból.
Hasonlóan emelkedett a marhahús behozatala is: a Dél-Amerikából érkező mennyiség közel 40 százalékkal nőtt az elmúlt egy évben, annak ellenére, hogy eddig vámok terhelték ezeket a szállítmányokat. Az új kereskedelmi megállapodás életbe lépésével várhatóan tovább gyorsul ez a folyamat, ami komoly piaci és élelmiszerbiztonsági kihívásokat jelenthet az európai gazdák és fogyasztók számára.
Szakértők szerint az európai termékek háttérbe szorulása részben annak tudható be, hogy az uniós termelési szabályokat nem követelik meg az unión kívülről érkező áruk esetében. A következő uniós költségvetési tervezet – amely több mint 20 százalékos csökkentést irányoz elő az agrárbüdzsében – tovább nehezítheti az európai és hazai gazdák helyzetét.
Hol lépnek be a dél-amerikai áruk az európai piacra?
A Mercosur országok számára Európa eddig is az egyik legfontosabb külkereskedelmi partner volt, évi több mint 42 milliárd euró értékű exporttal. Kiemelt termékeik közé tartozik a kávé, a szója, a kukorica és a tőkehús, amelyek nagy mennyiségben főként Északnyugat-Európa kikötőin keresztül érkeznek az EU-ba.
Különösen fontos szerepet tölt be a rotterdami kikötő, amely a világ egyik jelentős tengeri logisztikai központjának számít. Mellette az antwerpeni és a hamburgi kikötők is meghatározóak. Ezek a kikötők óriási raktározási és elosztási kapacitással bírnak, és közvetlen kapcsolatban állnak a Rajna vízi útjával, amelyen keresztül az áruk könnyen továbbjuthatnak a kontinens belseje felé.
Az Atlanti-óceán partján fekvő kikötők – például Le Havre (Franciaország) és Valencia (Spanyolország) – földrajzi elhelyezkedésük miatt kedvezőbbek a Dél-Amerikából érkező romlandó áruk számára, mivel gyorsabb szállítást tesznek lehetővé. A húsfélék (például marha- vagy baromfihús) esetében különösen fontos a szigorú hűtőlánc betartása, hiszen minden időveszteség minőségromláshoz vezethet.
Mi történik az EU-ba érkező dél-amerikai árukkal?
Az Európai Bizottság adatai szerint az EU-ba érkező importáruk mindössze 1-2 százalékát tudják ténylegesen ellenőrizni a beérkezéskor. Tapasztalatok szerint maguk a kikötők sem érdekeltek a szigorú ellenőrzésben, hiszen a szállítási idő növekedése bevételkiesést okozna számukra, ráadásul jelentős verseny folyik az importőrökért az egyes kikötők között.
Ezek a belépési pontok egyben logisztikai központok is, ahol gyakran alkalmazzák az úgynevezett „cross-docking” rendszert: az árut raktározás nélkül, rövid időn belül új szállítóeszközre helyezik, és már indul is tovább a következő célállomás felé.
Az importált termékek nagy része az élelmiszeriparba kerül, jellemzően fagyasztott formában, ahol további feldolgozáson esnek át. Fontos tudni, hogy
az uniós szabályok alapján a feldolgozott élelmiszereken már nem az alapanyag származási helyét, hanem a feldolgozás országát tüntetik fel.
Az élelmiszeripar mellett jelentős mennyiségű importot használ fel a HORECA szektor, illetve a takarmányipar is, főként a szója és a kukorica esetében.
Magyarország sem kivétel a dél-amerikai import alól
Az elmúlt években egyre nagyobb jelentőséggel bírnak az Adriai-tenger menti kikötők – köztük a koperi, a trieszti és a rijekai kikötő –, amelyek közvetlenebb kapcsolatot teremtenek Közép-Európa és Dél-Amerika között. A trieszti kikötő például az olasz kávéipar egyik központja, ahonnan jelentős mennyiségű áru jut el Közép-Európába is.
A Rajna–Majna–Duna csatornán keresztül hazánk is kapcsolódik az északnyugat-európai kikötőkhöz, így a magyar piacra is rendszeresen érkeznek dél-amerikai eredetű termékek. Magyarországra főként szója és gabona érkezik alapanyagként, de érdemes megemlíteni a mézet is: az EU-Mercosur megállapodás alapján a dél-amerikai országok számára 45 ezer tonnás vámmentes kvótát határoztak meg, ami közel kétszerese a teljes magyar éves méztermelésnek.
Forrás: MAGOSZ
Indexkép: Pexels
