A jelenség hátterében a növények bonyolult hormonális rendszere áll: ha a magkezdemény károsodik, a növény sok esetben egyszerűen leállítja a termés fejlesztését. A modern gyümölcstermesztés azonban ma már bizonyos esetekben képes „becsapni” a növényt.
A tavaszi fagyokról legtöbbször az elfeketedett virágok és az azonnali termésveszteség jut eszünkbe. A gyümölcstermesztők számára azonban a valódi problémák sokszor csak hetekkel később jelentkeznek. Ilyenkor kezd hullani a fiatal termés, vagy láthatóvá válik, hogy a megmaradt gyümölcsök kisebbek, torzabbak és rosszabb minőségűek lesznek.
Csizmadia György, a Venyim Gyümölcse Közösségi Kert tulajdonosa szerint a folyamat hátterében alapvetően hormonális szabályozás áll, amelyet a legtöbb fogyasztó egyáltalán nem ismer.
„A növény számára nem maga a gyümölcshús az érték, hanem a mag. A gyümölcs tulajdonképpen csak a szaporodási stratégia része” – magyarázta a szakember. Mint mondja, a természet logikája rendkívül egyszerű: a növény azért fejleszt húsos gyümölcsöt, hogy az állatok vagy madarak elfogyasszák, majd máshol széthordják a magokat. Ha azonban a mag sérült vagy elhal, a növény számára a gyümölcs elveszíti biológiai jelentőségét.
„A terméskezdemény folyamatos hormonális visszajelzést ad a növénynek. Ha nincs elegendő mag, vagy a magkezdemény elhal a fagy miatt, akkor nincs megfelelő hormonális jelzés sem. A növény ilyenkor sok esetben ledobja a termést” – mondta.
Ez a jelenség a terméshullás egyik legfontosabb oka.
A professzionális gyümölcstermesztés ma már nemcsak megfigyeli a növények hormonális működését, hanem aktívan be is avatkozik abba – Fotó: Pixabay
A Pándy meggy problémájától jutottak el a hormonális szabályozás megértéséig
A szakember szerint a jelenséget már évtizedekkel ezelőtt vizsgálták a kutatók. Jó példa erre a legendás Pándy meggy, amely hosszú ideig komoly termékenyülési problémákkal küzdött.
„Már negyven évvel ezelőtt komoly kutatások folytak arról, hogyan lehetne javítani a Pándy meggy terméskötődését. Ekkor vált világossá, hogy a növényi hormonok alapvetően irányítják a növény működését” – idézte fel.
Az auxinok, gibberellinek, citokininek és más növényi hormonok szerepét ma már részletesen ismerik a szakemberek. Ezek szabályozzák többek között a növekedést, a fény felé fordulást, a gyökér fejlődését, a terméskötődést és a gyümölcs fejlődését is.
„Az auxin például növekedésserkentő hormon. A növény ott növekszik intenzívebben, ahol több auxin termelődik. Ezért fordul a fény felé is” – magyarázta.
A hormonális szabályozást ma már a modern kertészetek és gyümölcsültetvények tudatosan használják. A szakember szerint bizonyos technológiák évtizedek óta jelen vannak a termesztésben.
„Ha valaki elővesz egy 1980-as krizantémtermesztési könyvet, ott már pontosan leírták, hogyan lehet hormonokkal szabályozni a virágszár hosszát vagy a virágzás idejét” – mondta.
A növényt ma már sok esetben „becsapják”
A professzionális gyümölcstermesztés ma már nemcsak megfigyeli a növények hormonális működését, hanem aktívan be is avatkozik abba.
„Tulajdonképpen bizonyos esetekben be lehet csapni a növényt” – fogalmazott Csizmadia György.
Ha például a fagy miatt a magkezdemény károsodik, a termés normál esetben lehullana. Bizonyos növényi hormonok alkalmazásával azonban elérhető, hogy a növény mégis tovább fejlessze a gyümölcsöt.
Ebben kiemelt szerepe van a gibberellinnek.
„A gibberellin azt az üzenetet közvetíti a növénynek, hogy a termés él, fejlődik, ezért ne dobja le” – magyarázta.
Az ilyen módon megmaradó gyümölcsöket partenokarp terméseknek nevezik. Ezek gyakran kevesebb magot tartalmaznak vagy teljesen mag nélküliek, ugyanakkor általában kisebb méretűek és rosszabbul tárolhatók.
„Nem lesznek tökéletes gyümölcsök, de még mindig jobb, mintha egyáltalán nem lenne termés” – tette hozzá.
Fajtánként teljesen eltérő lehet a reakció
A szakember szerint a különböző gyümölcsfajták teljesen eltérően reagálnak a maghiányra és a hormonális kezelésekre.
„Van olyan almafajta, amely akkor sem dobja le a termést, ha csak egyetlen mag maradt benne, míg más fajták rendkívül érzékenyek erre” – mondta.
Példaként említette, hogy egyes Gala vagy Golden típusok stabilabban megtartják a gyümölcsöt, míg a Jonagold típusok hajlamosabbak a terméshullásra. Ugyanakkor utóbbiak jól reagálhatnak a gibberellines kezelésekre.
A gyümölcsritkításnál is hormonokkal avatkoznak be
A hormonális szabályozás nemcsak a fagykárok kezelésében jelenik meg, hanem a mindennapi termesztéstechnológiában is.
Normál esetben például az almafák középső, úgynevezett királyvirága fejlődik legerősebben. Egyes fajták természetes módon ledobják a mellette fejlődő kisebb terméseket.
A termelők ezt a folyamatot vegyszeres ritkítással is befolyásolhatják.
„A kisebb termések érzékenyebbek bizonyos hormonhatásokra, ezért célzott kezelésekkel elérhető, hogy a fölösleges gyümölcsök lehulljanak” – mondta a szakember. Ez azért fontos, mert a túl sok termés rontja a gyümölcsméretet és a minőséget is.
A jövő legnagyobb kérdése: hol lehet még gazdaságosan gyümölcsöt termeszteni?
Csizmadia György szerint az idei fagykár túlmutat az aktuális veszteségeken. Úgy látja, az elmúlt évek időjárási szélsőségei már a hazai gyümölcstermesztés jövőjét is megkérdőjelezik bizonyos térségekben.
„Ahol az elmúlt tíz évben hatszor vagy hétszer elfagyott a termés, ott nagyon nehéz jövőképről beszélni” – fogalmazott.
A védekezés technológiailag lehetséges, de rendkívül drága. A szélgépek, a fűtési rendszerek és a különböző hőmegtartó megoldások komoly beruházást igényelnek, ráadásul az úgynevezett szállított fagyok esetében még ezek hatékonysága is korlátozott lehet.
„Negyvenezer köbméter levegőt kell akár egyetlen fokkal megemelni hektáronként. Ez óriási energiaigény” – mondta. Szerinte a következő években egyre fontosabb lesz annak újragondolása, hogy mely térségek maradhatnak alkalmasak intenzív gyümölcstermesztésre, és hol válik túl költségessé a védekezés az egyre gyakoribb tavaszi fagyok miatt.
Indexkép: Pixabay
