Az erdélyi mezőgazdaság egyik legnagyobb ellentmondása, hogy miközben hatalmas mennyiségű alapanyagot állít elő, a hozzáadott érték jelentős része mégis külföldön keletkezik. A gabona, az olajos magvak és más mezőgazdasági termények gyakran feldolgozatlanul hagyják el az országot, majd magasabb feldolgozottsági szinten – például takarmányként vagy húsipari termékként – térnek vissza.
Egy kolozsvári központú vállalatcsoport azonban az elmúlt húsz évben tudatosan törekedett arra, hogy ezt a folyamatot megfordítsa. A gabonakereskedelemből indulva olyan komplex, vertikálisan integrált rendszert épített ki, amelyben a termelési lánc a szántóföldtől egészen a kész élelmiszerig egy kézben marad.
A kiindulópont: nyersanyagbőség, feldolgozási hiány
Románia ma Európa egyik legjelentősebb mezőgazdasági termelője. Évente 20–30 millió tonna gabonát és olajos magot takarítanak be, a művelt szántóterület meghaladja a 9 millió hektárt. A növénytermesztés tehát erős és versenyképes.
A probléma azonban az értéklánc másik végén jelentkezik. A megtermelt alapanyagok jelentős része feldolgozatlanul kerül exportra, miközben az abból előállított magasabb értékű termékek – például takarmányok vagy húsipari készítmények – importként térnek vissza. Ez nemcsak gazdasági veszteséget jelent, hanem növeli az ország élelmiszeripari kiszolgáltatottságát is.
Ezt az ellentmondást ismerte fel időben a Poultry Investment cégcsoport, amely a hagyományos kereskedelmi modell helyett a hozzáadott érték helyben tartására építette stratégiáját.
Az erdélyi mezőgazdaság egyik legnagyobb ellentmondása, hogy miközben hatalmas mennyiségű alapanyagot állít elő, a hozzáadott érték jelentős része mégis külföldön keletkezik – Fotó: unsplash.com
Stratégiai fordulat: a kereskedelemtől a feldolgozásig
A vállalat több mint két évtizede kezdte meg működését gabonakereskedőként, elsősorban prémium minőségű búza exportjára és importjára alapozva. A piaci tapasztalatok azonban hamar rámutattak arra, hogy a hosszú távú versenyképesség nem a nyersanyag értékesítésében, hanem annak feldolgozásában rejlik.
Ezért 2017-ben stratégiai döntés született: a cégcsoport belépett az élelmiszeripari feldolgozás területére. Az alapgondolat egyszerű volt, mégis meghatározó: ha az alapanyag helyben rendelkezésre áll, akkor a hozzáadott értéket is helyben kell megtermelni.
A takarmánygyár mint kulcslépés
A vertikális integráció első meghatározó állomása a 2019-ben átadott kerelőszentpáli takarmánygyár volt. Az üzem ma évi 200 ezer tonnás kapacitással működik, és az ország egyik legmodernebb létesítményének számít.
A takarmánygyártás jelentősége nem véletlen: az állattenyésztés költségeinek 60–70 százalékát a takarmány teszi ki. Ha ez nem versenyképes, az egész ágazat veszít hatékonyságából. A vállalat ezért nemcsak termel, hanem folyamatos kutatás-fejlesztést is végez: szakértői csapat optimalizálja a receptúrákat, figyeli a telepi eredményeket, és folyamatosan fejleszti a technológiát.
A takarmánygyár nemcsak a nagyüzemi állattartást szolgálja ki, hanem a kisebb, háztáji gazdaságokat is, ezzel széles körben erősítve a hazai agrárszektort.
A vertikális integráció kiépítése
A takarmánygyártás sikere természetes módon vezette tovább a vállalatot az állattenyésztés irányába. A cégcsoport felismerte, hogy az értéklánc akkor válik igazán hatékonnyá, ha minden kulcseleme egy rendszerbe szerveződik.
Ennek eredményeként ma már a teljes baromfiipari vertikum lefedett:
- tenyésztelepek biztosítják a tojásokat,
- keltetőkben évente mintegy 20 millió naposcsibe kel ki,
- nevelőtelepeken zajlik a hizlalás saját takarmányon,
- modern vágóhidakon történik a feldolgozás.
Ez a rendszer biztosítja a teljes nyomonkövethetőséget, az egységes minőséget és a stabil termelést. A gabona útja így valóban a húsüzemben ér véget.
Modern technológia és automatizált feldolgozás
A kerelőszentpáli vágóhíd és húsüzem a legkorszerűbb technológiát képviseli. A feldolgozási folyamat szinte teljes mértékben automatizált, az élő állatok beérkezésétől a csomagolásig.
A rendszer képes kiszűrni a legkisebb minőségi hibákat is, így csak a legszigorúbb ellenőrzésen átesett termékek kerülnek a fogyasztókhoz. Az emberi munka elsősorban a csomagolási szakaszban jelenik meg, míg a többi folyamatot gépek végzik.
A fogyasztói igényekhez igazodva a termelés szerkezete is átalakult: az egész csirke aránya mindössze 10 százalék körüli, miközben a darabolt termékek – mell, comb, szárny – iránt folyamatosan nő a kereslet.
Saját márkák és exportpiacok
A vállalatcsoport ma már saját márkákkal is jelen van a piacon, amelyek egyre szélesebb körben ismertek. A Székely csürke márka például nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon is népszerű, míg a román piacon a Puiul de Crăiești név vált ismertté.
Az export ma már az értékesítés több mint egynegyedét adja, a termékek pedig három kontinensre jutnak el. Ez jól mutatja, hogy a helyben feldolgozott, magas minőségű termékek nemzetközi szinten is versenyképesek.
Gazdák integrációja: partnerség a gyakorlatban
A modell egyik legfontosabb eleme a partnergazdák bevonása. A vállalat nem kizárólag saját beruházásokra épít, hanem együttműködik olyan gazdálkodókkal, akik részt kívánnak venni a termelési láncban.
A rendszer lényege:
- a gazda biztosítja a telephelyet és az infrastruktúrát,
- a vállalat biztosítja a takarmányt, a genetikát és a technológiát,
- szakmai támogatást és képzést nyújt,
Ez a modell kiszámítható jövedelmet biztosít a gazdáknak, miközben a vállalat stabil alapanyag-ellátáshoz jut. A kapcsolat így nem alvállalkozói, hanem valódi partnerségi viszony.
- garantálja a felvásárlást.
Ágazati tanulságok: merre tovább az agráriumban?
A román mezőgazdaság egyik legnagyobb problémája továbbra is az értékláncok töredezettsége. Bár a növénytermesztés erős, a feldolgozóipar és az állattenyésztés fejlesztése elmaradt, ami jelentős importfüggőséget eredményezett.
A sertéshús nagy része, a tej jelentős hányada és számos élelmiszer-kategória továbbra is külföldről érkezik. Eközben az alapanyagok exportja folyamatos. Ez az egyensúlytalanság évente több milliárd eurós külkereskedelmi hiányt okoz. A baromfiipar azonban azt mutatja, hogy az integrált modellek működőképesek. Az ágazat már elérte az önellátás szintjét, és jelentős exportpotenciállal rendelkezik.
A siker kulcsa a vertikális integráció:
- egységes minőség,
- teljes nyomonkövethetőség,
- hatékony termelés,
- versenyképes árak.
Ez a modell más ágazatok számára is követendő lehet.
A jövő útja: feldolgozás és hozzáadott érték
A Poultry Investment fejlődési pályája jól példázza, hogy az agrárium jövője nem a nyersanyag-export növelésében, hanem a feldolgozásban és az integrációban rejlik.
A mezőgazdaság akkor válhat valódi gazdasági húzóágazattá, ha a termény nemcsak alapanyagként, hanem késztermékként jelenik meg a piacon. A gabona útja így nem a kikötőkben, hanem a feldolgozóüzemekben ér véget.
A kérdés tehát már nem az, hogy rendelkezésre áll-e elegendő alapanyag, hanem az, hogy sikerül-e azt helyben tudássá, értékké és versenyképes termékké alakítani. Az erdélyi modell erre ad működőképes választ.
Forrás: kronika.ro
Indexkép: shutterstock.com
