A klímaváltozás hatásai egyre látványosabban jelentkeznek a dél-alföldi erdőkben is. A DALERD Délalföldi Erdészeti Zrt. és a Soproni Egyetem kutatói legfrissebb terepi vizsgálatai szerint a talajvíz folyamatos csökkenése már komoly veszélyt jelent a térség egykori ártéri erdeire, ezért a szakemberek a vízpótlási rendszerek továbbfejlesztésén dolgoznak.

Két évtizedes vízpótlási rendszer hatását vizsgálták

Dr. Gribovszki Zoltán egyetemi tanár vezetésével a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karának Geomatikai és Kultúrmérnöki Intézetének munkatársai a Mályvádi és a Sarkad–Remetei erdőtömbökben végeztek részletes terepi méréseket.

A vizsgálatok célja annak feltárása volt, hogy a hosszú évek óta működő vízpótlási rendszerek mennyiben képesek ellensúlyozni a klímaváltozás és az egyre súlyosabb csapadékhiány hatásait.

A két erdőtömb egykor a Fehér- és a Fekete-Körös árteréhez tartozott, azonban a folyószabályozások és az árvízvédelmi töltések megépítése megszüntette természetes kapcsolatukat a folyókkal, így mára mesterséges vízpótlásra szorulnak.

Szinte minden ásott kút kiszáradt

A kutatók végigkövették a víz útját a Fekete-Körösből induló vízkivételi műtől egészen a Mályvádi erdő vizes élőhelyeiig.

A mérések azonban aggasztó eredményt hoztak.

A vizsgált ásott kutak közül egyetlen, kilenc méter mély kútban maradt víz, a többi teljesen kiszáradt. Ez egyértelműen jelzi, hogy a talajvízszint tovább csökken, miközben a természetes utánpótlás szinte teljesen megszűnt.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy a Fekete-Körös vízhozama jelenleg még a mezőgazdasági öntözési igények kielégítésére is alig elegendő, ezért az erdők vízpótlása is akadozik.

Már az árhullámok sem segítenek

A több mint kétezer hektáros Mályvádi erdőtömb vízpótlásának egyik fontos forrása a Dénesmajori halastó, amelynek lehalászása után a felesleges víz az erdei csatornarendszerbe kerül.

Korábban a Fekete-Körös árhullámai is természetes módon segítették a vízpótlást, az elmúlt évek csapadékszegény időjárása miatt azonban ezek az árhullámok szinte teljesen elmaradtak.

A kutatók szerint ezért elengedhetetlen a szivattyús vízpótlási kapacitások bővítése, mert enélkül a folyamatos vízhiány hosszabb távon az erdők pusztulásához vezethet.

A vízpótlás hatása már most is érezhető, de nem elegendő

A Sarkad–Remetei erdőben végzett vizsgálatok hasonló eredményeket mutattak. A talajvíz csak egy vízpótló csatorna közelében volt elérhető, ott is mintegy 7,5 méteres mélységben.

A kutatók új talajvízfigyelő kutat is létesítettek, amelynek segítségével a jövőben részletesebben elemezhetik a talaj vízvezető képességét és a vízpótlás hosszú távú hatásait.

A műszeres vizsgálatok szerint a csatornákból érkező víz oldalirányú hatása egyelőre csak korlátozottan érzékelhető, ugyanakkor az erdők állapotán már most jól látható, hogy ahol rendszeresen érkezik pótlóvíz, ott a faállomány egészségesebb.

Új mérőállomás segíti a kutatásokat

A vizsgálatokba a DALERD Zrt.-nél szakmai gyakorlaton részt vevő diákok és egyetemi hallgatók is bekapcsolódtak.

A kutatási program következő lépéseként automata meteorológiai állomást telepítenek talajszondákkal kiegészítve, amely folyamatos adatokat szolgáltat majd a talajnedvességről, a talajvíz alakulásáról és a vízpótlás hatékonyságáról.

A mérések eredményeire alapozva a DALERD Zrt. és a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei már dolgoznak a vízpótló rendszer bővítésén és korszerűsítésén.

Az erdők jövője a vízen múlik

A kutatások ismét megerősítették, hogy a klímaváltozás következtében egyre gyakoribb aszályok és a csökkenő talajvízszint nemcsak a mezőgazdaságot, hanem az erdei ökoszisztémákat is súlyosan veszélyeztetik. A szakemberek szerint a természetes vízutánpótlás visszaállítása, illetve a mesterséges vízpótlás fejlesztése kulcsszerepet játszhat abban, hogy ezek az értékes ártéri erdők hosszú távon is fennmaradhassanak.

Forrás és indexkép: Facebook/Dalerd Zrt.