A KSH 2023. évi gazdaságszerkezeti összeírása alapján a magyar mezőgazdasági üzemek raktárkapacitása akkora, hogy a teljes magyarországi gabona- és olajmagtermés kétszer beleférne. Tehát tárolni tudunk. A kérdés az, hogy van-e anyagi lehetőségünk is rá? 

Takaréklángon a mezőgazdaság

Az elmúlt években egyszerre több, a mezőgazdaság alapjait érintő piacon láttunk súlyos fékeződést, ami arra utal, hogy nincs már sok anyagi mozgásterük a termelőknek. Ha egy gép vagy egy műtrágyatípus ára megemelkedik, akkor lemondanak róla. Már 2023-ban drasztikus visszaesést él át a géppiac: a gazdálkodók 25 százalékkal kevesebb összeget fordítottak új gépek beszerzésére, mint 2022-ben. 2024-ben tovább zsugorodott ez az összeg, méghozzá 32 százalékkal. A 2025. év már némi fellendülést hozott a mezőgéppiacon, de az év végére a gépforgalom még mindig nem érte el a 2021. évi szintet.

Újabban a földbérletpiacon is ezt látjuk: egy díjemelés hatására már a termelés fizikai alapját, a földet is képesek elengedni a gazdálkodók. A földeladások is nehezebben mennek. Tavaly 14 százalékkal kevesebb tranzakció keretében 16,5 százalékkal kisebb termőföld-terület cserélt gazdát, mint 2024-ben, miközben az évtizedes áremelkedés is alig több, mint 1 százalékra lassult a termőföldpiacon. 

A műtrágyák forgalma hasonló mértékű visszaesést szenvedett el az utóbbi években, különösen a foszfor és a kálium esetében nagy az elmaradás. 

Ma 30 százalékkal kevesebb műtrágyát adunk ki, mint 2021-ben, így nagyjából tartani tudjuk a 2021. évi költségszintet. Ez szükséges is, mivel az árak is ugyanazon a szinten vannak. A termésátlagok nem egyenesen arányosan csökkentek az inputmennyiséggel, nagyjából 20–25 százalék mínusznál járunk, de sokkal inkább az időjárás, mint a kevés input miatt"

– halljuk egy nyírségi nagygazdaságban, amikor arról érdeklődünk, hogyan bírják anyagilag az idei évet. Kiderül, hogy a kevesebbet igyekeznek jobban beosztani: a műtrágyát többszöri adagban és gondosan az időjáráshoz igazítva adják ki, a búzát például háromszor fejtrágyázzák tavasszal. Szeretnének visszatérni a folyékony nitrogénhez is. Öntöznek, szintén egyre csökkenő vízmennyiséggel, és visszavették a talajmunkák számát is, így kevesebb gázolaj fogy, és kisebb a gépkopás. „Ezek a változtatások újabb beruházásokat is igényelnek, tehát továbbra is feszített a pénzügyi helyzetünk" – összegez a cégvezető. Hozzáteszi: a döntések alaposabb mérlegelése nemcsak a technológiára, hanem az eladásokra és a beszerzésekre is vonatkozik.

Régi ökölszabályok és a valóság

A terményértékesítés terén van néhány régi ökölszabály. Az egyik ilyen mondás az, hogy „egy termés a táblán, egy zsebben, egy a bankban”, ami arra int, hogy minden pillanatban megfelelő likviditással és anyagi tartalékkal kell rendelkezni a talpon maradáshoz. Egy másik ilyen ökölszabály az értékesítési döntésekről szól: „egyharmadot lekötni, egyharmadot eladni, egyharmadot betárolni”. Ez a szabály a hosszan raktározható gabonafélékre vonatkozik, és arra int, hogy az évközi ármozgásokat a többszöri értékesítési időponttal lehet tompítani. Valahányszor a termény ára elérte azt a pontot, ami jövedelmet termel számunkra, érdemes eladni belőle. Bár a gazdálkodók állítják, hogy nem működnek már az ökölszabályok, ezek továbbra fontos iránytűk lennének – ha volna mit betárolni, és létezne jó értékesítési időpont.

Alaptételként felállítható, hogy az európai piacon állandó hiány van növényi olajokból, így olajmagokból is, míg állandó többlet gabonákból. A kukorica szintén hiánynövény. Ezért a „legkönnyebb” az olajmagokat jól eladni, míg a legnehezebb a gabonaértékesítés időpontját eltalálni. Az olajos magvak esetében nemcsak piaci okokból jellemző a pár hónapos tárolási idő: „A repcét legkésőbb a napraforgóaratásig eladom, de valamennyit már a nyár folyamán értékesítek, ahogy búzából is, hogy meglegyen a likviditásom” – hangzik el Somogy megyében. „A napraforgót 8% alatti víztartalommal lehet tárolni, de a fertőtlenítése nehezen kivitelezhető úgy, hogy ne dobják vissza a maradék szermennyiség miatt. Ha meg nem végzem el, akkor márciusra bogaras lesz. Ezt decemberig el kell adnom…”

Ezekben a mondatokban két, a piaci lehetőségeken túlmutató szempont jelenik meg: 

  1. A tárolás hosszát a folyamatos működés pénzügyi igényei határolják le. Az értékesítési csúcsok jellemzően a következő nagy munkacsúcs előtt vannak. 
  2. A tárolás fizikai lehetősége: ha nincs tárolókapacitásunk, vagy a tároló nem teszi lehetővé a termény jól átszellőzött, esetleg hűtött raktározását, akkor az áru minőségromlásának üteme jelöli ki az értékesítés végső időpontját. 

Még két fontos pénzügyi szempontot hozzáteszünk: a támogatások késő őszi megérkezése és év végi adóoptimalizálási döntések szintén beleszólnak abba, hogy mikor értékesítünk. Ha nem akarunk több bevételt az év során, akkor januárig mindenképpen várni kell az eladással. 

A méret és a piaci lehetőségek

Általános vélekedés az ágazatban, hogy a nagyobb méretű gazdaságoknak több anyagi tartalékuk van, mint a kisebbeknek. A tartalékok képzésében (a méretgazdaságosságon túl) segíti őket az, hogy sokkal színesebb tevékenységi körrel és vetésszerkezettel rendelkeznek, mint a kisebbek, ami nagyobb stabilitást ad a jövedelmek terén. Ritka az, hogy a kukoricától kezdve a takarmányborsóig, vagy a sertéstől kezdve a tehenészetig minden rosszul menjen. Mondjuk, ez az év pont ilyen, csak egy-két szerencsésebb termékpálya lóg ki a sorból. Az alaptézis ettől még igaz: egy nagyobb gazdaságnak általában véve jobbak a túlélési esélyei. 

Szerintem ősszel meg fog nőni az eladó földek száma. Az idei év aszálya minden hitelt beborít. Csak az 500 hektár feletti üzemeknek van esélyük túlélni ezt, mert náluk a többféle kultúrából legalább egy még bejöhet”

– osztja meg az Agroinformmal egy ingatlanpiaci szakember. Egy Békés megyei cégen keresztül még egy szempontra felfigyelünk: egy nagyüzem nemcsak az árumennyiséget tekintve piacképesebb, hanem a munkatársai tárgyalóképessége is azzá teszi – akár idegen nyelven is magabiztosan üzletel. Az elért gazdaságban az őszi máktól kezdve az őszi zabon, borsón és lenen át egészen a gyöngykölesig számos kultúrával foglalkoznak.

A célunk az volt, hogy folyamatos munkát biztosítsunk az embereknek, és valami mindig megtermelje a szükséges bevételt. Van tisztítókapacitásunk, és sok energiát fektettünk a külföldi partnerek felkutatásába.

Ma tizedannyi kamiont tudunk elindítani Olaszországba, mint régen, ezért folyamatosan újabb partnereket keresünk. Román, horvát, lengyel, szerb üzletfeleink vannak, és olyan közvetítők, akik Angliába, Hollandiába szállítanak. Mindenhol próbálkozunk, még a hobbiállat-eledelesekkel is, pedig azok még az étkezési piacnál is szigorúbb feltételeket szabnak.”

repcemag

A repcében nem csalódott a megmaradt termelői "keménymag" – Fotó: Shutterstock

Kiszámíthatatlan árak és árfolyamok

Idén alapvetően alacsonyak az árak. Mint az fentebb elhangzott: a 2021. évi költség- és árszinten tartózkodunk, csakhogy most sokkal kevesebb az eladható terményünk a súlyos aszály miatt. Az árakat a különféle háborús cselekmények, vámintézkedések, büntetőszankciók és klímahírek mozgatják. A forint árfolyama az euróval szemben a márciusi 390–395-ös szintről június közepére a 350-es szintre erősödött, miközben euróban nézve is alacsonyak voltak a gabonaárak. Az olajnövénypiacon megfigyelhető globális árnövekedést sem tudtuk élvezni, hiszen ezt a 11 százalékos forinterősödés elmosta. A kőolaj ismételt drágulásával azonban olyan világpiaci folyamtok indultak el, amelyek végül a forintot sem kímélték.

E pillanatban a repce ára Franciaországban 10,5 százalékkal magasabb, mint tavaly ilyenkor volt, átlépte a 605 dollárt, miközben egy dollár már nem 300, hanem 318 forintot ér. Így a magyar repce ára is átlépte a 190 ezer forintot.

A tavalyi árszinthez képest sajnálkozhatunk, mert egy évvel ezelőtt ugyanebben az időpontban 200 ezer forintot adtak egy tonna repcéért. Másrészt ne feledjük, nagyjából a 2021. évi költségszintre szorítottuk a kiadásainkat, és abban az évben a júliusi ár mindössze 173 ezer forint volt. Eddig tehát jó a matek. Nézzük meg azt is, mennyi termést tudunk lehozni egy hektárról! 2021-ben a repce országos termésátlaga 2,8 t/ha volt. Idén hajlamosak vagyunk ennél kisebb hozamot becsülni, holott az a 150 ezer hektárt, ahová visszaszorult ez a növény, az első hírek alapján még ebben az aszályban is képes volt ugyanerre a termésátlagra. 

Sokkal kellemetlenebb, ami a búzával történik. A 2021-es árszint 63–65 ezer Ft/t volt, épp mint most. A költségek is megegyeznek az öt évvel ezelőttivel. A termésátlagok viszont nem. 2021-ben hektáronként 5,9 tonnás csúcstermést arattunk, most viszont 4 tonna alá is becsúszhat az országos átlag: harmadával kevesebb terményt tudunk piacra vinni egy hektárról. Ha nem a csúcsévet nézzük, akkor is 25 százalékos a termésveszteség, tehát a bevétel is ennyivel kevesebb.

Az árak későbbi alakulását erősen befolyásolja majd, hogy felszabadul-e a háborús fenyegetettség alól a Hormuzi-szoros, az ukrán kikötők és az orosz Kercsi-szoros. Nem tudunk tehát jóslatokat tenni. Talán mégiscsak újra elő kell venni azokat a régi ökölszabályokat...

Indexkép: Shutterstock.