A zeller, más néven gumós zeller (Apium graveolens), a zellerfélék családjába tartozó növény. Bár a legtöbben gyökérzöldségként tekintenek rá, történelmi és gyógyászati szerepe alapján inkább a gyógy- és fűszernövények között lenne a helye. Kedvező élettani hatásairól szóló beszámolók évezredek óta végigkísérik az emberiség történetét.

Ősi eredet és szimbolikus jelentés

A zeller a Földközi-tenger térségéből származik, vad alakja mocsaras, árteres területeken élt. Hatezer éves magleletek is bizonyítják régóta tartó jelenlétét. Az ókori Egyiptomban sírkamrák falán is ábrázolták, magjait pedig balzsamozáshoz használták.

Az ókori Görögországban szent növénynek számított: a Nemeai játékok győzteseit zellerkoszorúval jutalmazták, így a győzelem és a diadal jelképévé vált. Homérosz Odüsszeiájában Kalüpszó kedvelt eledeleként jelenik meg, amelytől szerelemfokozó hatást remélt. Hippokratész stresszoldó növényként tartotta számon.

Dioszkoridész szerint a zellermag „megnyitja az elzáródásokat”, Apicius római szakács pedig több zelleres ételt is említ művében. Plinius a Naturalis Historia című művében arról ír, hogy a rómaiak zellerlevelet tettek a borba, és fejfájás ellen is alkalmazták. Hildegard von Bingen „meleg természetű, a test nedveit megmozgató” növényként jellemezte.

A népi gyógyászatban vesetisztító teák, légúti betegségek elleni készítmények és idegerősítő levesek összetevőjeként is használták. A magyar füveskönyvek szélhajtó és vizelethajtó hatását emelik ki, valamint ízületi és nőgyógyászati panaszok esetén ajánlják.

A gyász és a védelem növénye

A zeller nemcsak a győzelem, hanem a gyász jelképe is volt. Görög és római sírfestményeken is megjelenik, a gyászszertartásokon zellercsokrokat vittek magukkal. Plutarkhosz feljegyzései szerint a súlyos betegekről azt mondták: „neki már csak a zeller marad”.

Egyes értelmezések szerint a zellerkoszorú hagyománya is a halotti kultuszhoz kapcsolódik, mivel az ókori játékokat gyakran neves elhunytak emlékére rendezték. Egyiptomi múmialeletek is igazolják a növény temetkezési szerepét: több sírban találtak zellerágakkal díszített múmiákat.

Számos vidéken zellercsokrot helyeztek az ajtó fölé, hogy távol tartsák a betegségeket és a rossz szellemeket. Ez a hagyomány helyenként még a 20. századig fennmaradt.

zeller

A zeller a Földközi-tenger térségéből származik, vad alakja mocsaras, árteres területeken élt  – Fotó: Pixabay

Gyógyhatások és illóolaj

A zeller illóolaját puffadáscsökkentő hatása miatt alkalmazzák, emellett támogathatja a máj és az epehólyag működését, valamint elősegítheti a méregtelenítési folyamatokat. Az emésztőrendszer támogatására a has területére kenve használják.

Az idegrendszerre is kedvező hatással lehet: álmatlanság és idegesség esetén nyugtatóként alkalmazzák, párologtatva vagy belélegezve. Várandósság alatt használata nem ajánlott, szoptatás idején azonban – szakemberrel egyeztetve – alkalmazható. Gyermekeknél is csak körültekintéssel javasolt.

A zeller hódító útja a konyhában

A zeller a 17. századtól kezdve terjedt el szélesebb körben Európában, és fokozatosan a mindennapi konyha meghatározó alapanyagává vált. A levesek, alaplevek, főzelékek, pürék és saláták elengedhetetlen összetevője lett, különösen a közép-európai régióban. A klasszikus francia „mirepoix” és az olasz „soffritto” alapját is részben zeller adja, amely a hagymával és a sárgarépával együtt az európai konyha egyik legfontosabb ízalapját képezi.

A német nyelvterületeken máig népszerű a majonézes vagy ecetes zellersaláta, Kelet-Közép-Európában pedig gyakori a zellermagos savanyúság. A zeller aromás íze miatt fűszerként is használatos: levele friss zöldfűszerként, magja pedig kenyerek, savanyúságok és húsételek ízesítőjeként jelenik meg.

A 19. században a zeller – különösen a halványított szárzeller – luxuscikknek számított. Párizsban valóban tartottak úgynevezett „zellerárveréseket”, és a nemesi asztalokon státuszszimbólumnak minősült. A szárzeller számára külön üveg- vagy porcelánedényt, úgynevezett zellervázát készítettek, amelyben a ropogós szárakat elegánsan tálalták a fogások között.

A viktoriánus korban népszerű „celery cordial” nevű ital egyik fő alkotóeleme volt. A citromhéjjal, cukorral és alkohollal készített zelleres nedűt idegnyugtatóként és frissítőként fogyasztották. A zellerszirup napjainkban is kedvelt összetevője üdítőknek és koktéloknak, például a Celery Gimletnek vagy a zellerrel ízesített Tom Collins-változatoknak.

  • Franciaországban a zeller remulád – reszelt zellergumó mustáros, majonézes öntettel – klasszikus előétel.
  • Olaszországban a soffritto részeként alapozza meg számos szósz és ragu ízvilágát.
  • Az angolszász országokban a szárzeller gyakran mártogatósként, például mogyoróvajjal vagy kéksajttal tálalva jelenik meg.
  • Magyarországon a rántott zeller és a zellerkrémleves számít kedvelt fogásnak. Az utóbbi években a zellerpüré és a sült zellergumó a modern gasztronómiában is egyre nagyobb szerepet kap, akár húsmentes főételként is.

Tápanyagok és élettani előnyök

A gumós zeller levele számottevő mennyiségben tartalmaz C-vitamint és foszfort, emellett kiváló K-vitamin-forrás: 100 gramm nyers zeller körülbelül 29,6 mikrogramm K-vitamint biztosít, ami a napi ajánlott bevitel mintegy 25 százalékát fedezi.

Energiatartalma alacsony: 100 gramm zellergumó fajtától függően 14–42 kilokalóriát tartalmaz, így jól beilleszthető energiaszegény étrendbe. Jelentős mennyiségben találhatók benne ásványi anyagok, többek között kálium, nátrium, foszfor, vas és magnézium. A káliumtartalom különösen fontos lehet a folyadékháztartás és a vérnyomás szabályozásában.

A zeller antioxidáns vegyületei – például flavonoidok és polifenolok – hozzájárulhatnak a sejtek oxidatív stresszel szembeni védelméhez. Rosttartalma támogatja az emésztést, elősegíti a bélmozgást, és kedvezően hathat a bélflóra összetételére. Enyhe vízhajtó tulajdonságát a népi gyógyászat régóta számon tartja.

Egyes kutatások szerint a zellerben található fitonutriensek hozzájárulhatnak a vérnyomás csökkentéséhez és a szív- és érrendszer védelméhez. A zellermagot az ájurvédikus gyógyászat ízületi panaszok, megfázás és májproblémák esetén alkalmazta, és hagyományosan emésztésjavítóként is ismert.

A zeller a diétás étrendben is fontos szerepet kaphat: alacsony energiatartalma és rostgazdagsága révén elősegítheti a teltségérzet kialakulását, valamint hozzájárulhat a vércukorszint stabilizálásához és a testsúlykontroll támogatásához.

Forrás: egy.hu
Indexkép: pixabay.com