Az Eurostat legfrissebb adatai szerint az Európai Unióban fejenként átlagosan 130 kilogramm élelmiszer-hulladék keletkezett 2023-ban, amely magában foglalja a háztartásokban, a kiskereskedelemben, a vendéglátásban, valamint az élelmiszer-feldolgozás során keletkező mennyiséget is. Ennek több mint fele, mintegy 53 százaléka a háztartásokhoz köthető, míg további 18 százaléka az élelmiszeripari feldolgozásból és gyártásból származik. Magyarországon az egy főre jutó élelmiszer-hulladék 62 kilogramm volt, ami ugyan az uniós átlag alatt marad, mégis jelentős erőforrás-veszteséget jelent.
_fitmax_750x750_0.png "élelmiszer")
Megjegyzés: BG, ES, LT, RO és IS adatok 2022. évi – Forrás: Eurostat
Noha az adatok elsődlegesen a háztartási pazarlás súlyát mutatják, a jelenség hátterében nem csupán fogyasztói szokások állnak, hanem az élelmiszer-ellátási lánc egészének működéséből fakadó, egymással összefüggő strukturális tényezők. Az élelmiszer-pazarlás alakulása kevéssé függ az egyes országok jövedelmi viszonyaitól, sokkal inkább a fogyasztási mintázatok, az intézményi környezet és az ellátási rendszerek hatékonysága határozza meg. Az élelmiszerlánc egyes szereplőinek döntései és a láncok szervezettsége együtt alakítják a veszteségek mértékét, így a megoldásoknak is rendszerszinten kell megszületniük.
A probléma jelentősége messze túlmutat a hulladékgazdálkodás kérdéskörén. Az élelmiszer-veszteség és -pazarlás az Európai Unió élelmiszerrendszerének üvegházhatásúgáz-kibocsátásából mintegy 16 százalékkal részesedik, miközben a kidobott élelmiszerek előállítása során jelentős föld-, víz- és energiafelhasználás történt. Gazdasági oldalról az éves veszteség meghaladja a 130 milliárd eurót, ami jól mutatja, hogy a pazarlás csökkentése nem csupán környezeti, hanem versenyképességi kérdés is.
Ebben az összefüggésben az agrár- és élelmiszeripari szereplők számára egyre fontosabbá válik a hatékonyság javítása és a veszteségek mérséklése. A tapasztalatok szerint ez nem kizárólag technológiai kérdés, hanem finanszírozási és szervezeti oldalról is támogatást igényel. Az OTP Agrár szakértői szerint az elmúlt időszakban egyre erősebben látszik, hogy azok a vállalkozások képesek tartós versenyelőnyt kiépíteni, amelyek tudatosan kezelik a veszteségeket, és beruházásaikat az erőforrás-hatékonyság javítására irányítják.
Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai között szerepel, hogy 2030-ig a felére csökkenjen a globális élelmiszer-pazarlás, amelyhez az Európai Unió is konkrét vállalásokat kapcsolt. A szabályozási környezet ennek megfelelően egyre szigorodik: a Hulladék Keretirányelv 2025-ös módosítása már kötelező csökkentési célokat ír elő a tagállamok számára mind a fogyasztói, mind a feldolgozási szinteken. Ez a változás egyértelműen jelzi, hogy az élelmiszer-hulladék kezelése kilépett az önkéntes vállalások köréből, és a gazdasági működés egyik meghatározó feltételévé vált.
Ágazati hulladékképződés trendjei az Európai Unióban – mezőgazdaság és élelmiszeripar
_fitmax_750x750_0.png "élelmiszer")
Forrás: Eurostat
Mindeközben az ágazati trendek arra utalnak, hogy bár az élelmiszeripari feldolgozás során keletkező hulladék mennyisége az elmúlt években csökkent, a mezőgazdasági termelés szintjén továbbra is jelentős kihívások tapasztalhatók. Ez azt jelzi, hogy a jövőben különösen fontos lesz a termelési folyamatok hatékonyságának javítása, valamint az olyan beruházások támogatása, amelyek már a korai szakaszban mérséklik a veszteségeket, amit a finanszírozói oldalról is egyre tudatosabban követnek.
Az élelmiszer-hulladék csökkentése így ma már nem pusztán környezetvédelmi kérdés, hanem az európai élelmiszerrendszer versenyképességének, erőforrás-hatékonyságának és hosszú távú fenntarthatóságának egyik kulcstényezője. Ebben a folyamatban a piaci szereplők mellett a pénzügyi intézmények – köztük az OTP Agrár – szakmai és finanszírozási szerepvállalása is egyre meghatározóbbá válik.
