Hosszú interjút adott dr. Cseh Tibor András, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke az InfoRádió Aréna c. műsorában. Ebben szinte minden olyan pontot érintettek, amelyek az utóbbi időben foglalkoztatják az agrártársadalmat. Az első kérdés éppen arra vonatkozott, hogy mennyire indokolt a kötelező kamarai tagság.
Mi a feladata az Agrárkamarának?
Az alelnök elmondta, hogy mintegy 110 ezer kisgazdaságnak, illetve idősebb gazdálkodónak nyújtanak segítséget a falugazdászok a támogatásigénylés és egyes pályázatok beadása kapcsán, de tény, hogy a nagygazdaságok kevéssé élvezik a tagság előnyét. Számukra azt villantotta fel Cseh Tibor András, hogy az EU-n kívüli piacok felkutatásában és megszerzésében tud a kamara támogatást nyújtani.
A magyar agrárexport több mint 80%-a az Európai Unióba megy, a többi is leginkább olyan közeli célállomásokra, mint Szerbia, Montenegró, Bosznia, Izrael és a kelet-afrikai országok, például Egyiptom. Sajnos a tömegtermékek terén itt mérethatékonysági problémákba ütköztünk, különösen azóta, hogy megjelent az uniós piacainkon, például Olaszországban az ukrán gabona. Ez számunkra piaci feszültséget okoz, ezért is kell az Európán kívüli piacokkal foglalkoznunk. Én a kamarán belül a külügyekért is felelek, és azt látom, hogy az Agrárkamarán kívül nincs, aki bemutassa, milyen exportlehetőségek adódnak a bejáratott országokon kívül.
Arra a kérdésre, hogy mi foglalkoztatja leginkább a gazdálkodókat, a következőket sorolta fel a szakember:
- A gazdaságok jövedelmének közel felét a támogatások adják. Ezért mindenkit foglalkoztat a támogatások sorsa, amiről most folyik vita az EU-ban.
- Jövedelmezőségi, versenyképességi problémák, az importáruk kérdése.
- A vízgazdálkodás ügye. A kutatások alapján a magyarországi klíma 30 év múlva a mostani törökországihoz lesz hasonló.
- A vadkár kérdése is sokakat foglalkoztat.
Cseh Tibor András – Fotó: NAK – Nemzeti Agrárgazdasági Kamara
Támogatások és versenyképesség.
A mezőgazdaság támogatása nemcsak hatékonysági, hanem társadalompolitikai kérdés is – emelte ki Cseh Tibor András –, hiszen a vidék megtartóerejét is őrizni kell. A városlakók már most elveszítették a kapcsolatukat az élelmiszer-termeléssel, és nem értik, miért van szükség a mezőgazdaság támogatására. Az unió közös költségvetésének most hozzávetőleg a harmadát teszi ki az agrárium finanszírozása, de a következő ciklusban ez akár 15%-ra is csökkenhet, mivel egyéb célok (pl. a védelem ügye) elvonják a pénzeket az ágazattól. Ez azért baj, mert az agrárium a jövőben még kitettebb lesz a környezeti és a piaci hatásoknak. Ha ennek az élelmiszerárakra gyakorolt hatását tompítani akarjuk, akkor szükség van krízistámogatásokra és jövedelemtámogatásra is.
A jelenlegi agrártámogatási rendszerrel az a probléma, hogy cserébe olyan kötelezettségeket támaszt a termelőkkel szemben, amelyeket a világ más tájain nem várnak el a gazdálkodóktól, ami fokozza az európai termelés versenyhátrányát. A mérethatékonyság növelését csak feldolgozóipari szinten teszi lehetővé az EU, termelési szinten akadályozza:
A jelenlegi tervek szerint a területalapú támogatást üzemméret alapján sávosan elvonnák a gazdaságoktól. Számunkra nagyon nem mindegy, hogy már 85 hektártól 20%-kal kevesebb jár, vagy csak 15–200 hektártól kezdődik az elvonás. Az biztos, hogy a nagygazdaságok komoly forrásmegvonás elé néznek.
Az is vita tárgya, hogy a nemzetállamok mennyi forrással egészíthetik ki az uniós pénzeket. Jelenleg 20-tól 80%-os mértékben egészítheti a tagállam az EU-ból érkező pénzeket. Várhatóan az alsó küszöb emelkedik akár 40–50%-ra, míg a felső nem csökken. Tehát az EU célja a teherviselés nagyobb arányú áthárítása a tagállamokra. Ez aránytalanná teheti az agrárium európai támogatását, mivel az egyes tagállamoknak mások a költségvetési lehetőségei" – magyarázta Cseh Tibor András.
A tárgyalások nagyon lassan haladnak, ezért véleménye szerint akár 2030-ig a régi szabályokkal mehet tovább a Közös Agrárpolitika.
A vízhiány mindenkit érintő probléma – Fotó: Shutterstock
Vízgazdálkodás és nemesítés
Az elmúlt évtizedben volt az öt legmelegebb év a Földön – nem kérdés a klímaváltozás. A téli havazás ellenére sajnos folytatódik a melegedő, szárazodó tendencia Magyarországon. Mivel az éghajlatunk 30 év múlva a mostani Törökországéhoz lesz hasonló, ezért a nemesítők már most innen, illetve Olaszországból hoznak be szaporítóanyagot. Sajnos a kemény tavaszi fagyok is rendszeressé váltak, ezért a déli termőhelyekről hozott, korán virágzó gyümölcsfák elfagynak. Cseh Tibor András kimondja:
a magyar fajtanemesítés gyakorlatilag megszűnt, de a hazai, többéves fajtatesztelés rendszerét vissza kell hozni a kutatásba. A génszerkesztés terén pedig a gazdasági kényszer hamarosan döntésre viszi Európát, és ezt a társadalommal is el kell fogadtatni.
A szántókon szerinte első körben nem új fajokra, hanem az árupiacok által jól ismert fajok aszálytűrő változataira lesz szükség, például rövid tenyészidejű kukoricákra, repcékre.
A vízgazdálkodás terén is több alapvető változásra lesz szükség. Ma csak 150 ezer hektárt öntözünk, ami a földek kevesebb mint 5%-a. A csatornák elhanyagolt állapotban, sokszor szárazon állnak. Ha csak ezek fel lennének töltve, azzal már több százezer hektárt megvédhetnénk a légköri aszállyal szemben – emelte ki a szakember. Csakhogy a csatornahálózat és a vízi közművek szétszabdalt tulajdoni rendszerben vannak, ami akadályozza az egységes kezelést. Ezért ezeket újra állami kézbe kellene venni, hogy nagyvizek idején az ártereket és a csatornákat mindenütt fel lehessen tölteni. Még ekkor is problémát jelentene a Homokhátság vízpótlása, ez ugyanis nem mélyfekvésű terület. Ide csak új csatornákkal, víztározókkal lehet eljuttatni a vizet, amire az EU várhatóan nem ad forrást.
A Tisza vízhozama 30%-kal csökkent az utóbbi években, így már az altalajvizet is kiszívja a környező földek alól. Ezért muszáj lesz megemelnünk a folyók vízszintjét, amihez fenékküszöbre vagy vízlépcsőre lesz szükség. Ez nem lehet többé tabutéma, hiszen már Szolnok ívóvízkészlete is veszélybe került. A Tisza-tó példája azt mutatja, hogy az embernek és a környezetnek is csak a hasznára válnak a víztározók."
Legalább a fajtatesztelést el kell végezni állami forrásból – Fotó: Shutterstock
Globális kihívások, erős ellenőrző hatóságok
A riporter rákérdezett olyan aktuális problémákra is, mint a növény- és állatbetegségek, illetve a háborúk inputpiaci hatásai. A szőlő aranyszínű sárgaságától már csak a Bükkaljai borvidék mentes, de már nem sokáig. Cseh Tibor András szerint az ehhez hasonló betegségek éppúgy rendszeresek lesznek, mint a sertéspestis vagy a ragadós száj- és körömfájás. Ezért nagyon fontos a növény- és állategészségügyet erősíteni. Egy-egy járvány kitörése közvetett hatással van azokra a régiókra is, ahol éppen nem terjed a betegség, mivel az exportpiacok érzékenyen reagálnak a kockázatokra, és ritkán fogadnak el regionális mentességeket. Például ezért nyomta le a Kínából kiszoruló spanyol sertés egész Európában a sertésárakat – magyaráz az alelnök.
Az iráni háború kapcsán is a globális piaci összefonódások miatt vannak nehézségeink. Bár Európa alapvetően Észak-Afrikából, Oroszországból és Fehéroroszországból szerzi be a műtrágyát, illetve a gyártásához szükséges alapanyagot, Irán és Szaúd-Arábia a világszintű kereskedelemben játszik fontos szerepet, ezért a háborúnak tovagyűrűző hatása van a világpiaci árakra.
Az üzemanyag terén elegendő készletekkel rendelkeztünk a tavaszi talajmunkákhoz, a műtrágyát pedig már tavaly év végén felhalmozta az egész EU, tekintve hogy éppen most indult el a „karbonintenzív" termékek extra megvámolása, amire készletezéssel reagált minden piaci szereplő. A szabályozás célja az EU-n kívüli termelés versenyelőnyeinek kiegyenlítse az európaival szemben, azaz a belső ipar védelme – ez tehát egy jó intézkedésnek tekinthető, és szerencsés időpontban gondoskodott az európai gazdák tavaszi tápanyag-ellátásáról.
Az interjúban elhangzott témák összecsengenek azokkal, amelyeket az Agroinformnak problémaként neveztek meg a hazai gazdálkodók: Tükörkép: így látják az agráriumot a gazdák, ezen javítanának.
Indexkép: Shutterstock.
