Kína a világ egyik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója, mégis fontos szerepet játszik a globális zöld átállásban, hiszen a nemzetközi piacot jelentősen formálják az általa gyártott olcsó napelemek, akkumulátorok és elektromos autók. A 2026 és 2030 közötti időszakra szóló új, kínai ötéves terv továbbra is a tiszta energiák gyors bővítését helyezi előtérbe, ugyanakkor nem tartalmaz egyértelmű vállalásokat a kibocsátások csökkentésére. A klímapolitikája alapvetően iparfejlesztési logikát követ – írja a Másfélfok oldalán Bart István klímapolitikai szakértő.

Peking döntései kulcsfontosságúak

Kínában a zöld átállás nem spontán gazdasági folyamatként zajlik, hanem nagyrészt állami stratégiai tervezés és támogatások eredménye. Ezért minden gazdasági elemző arra kíváncsi, hogy milyen célok jelennek meg az ország ötéves terveiben. A legfrissebb, a 2026–2030 közötti időszakra szóló terv tervezete most került nyilvánosságra.

A dokumentum vegyes képet mutat. Pozitívum, hogy továbbra is jelentős hangsúlyt helyez az úgynevezett „új energiák” fejlesztésére.

A cél, hogy 2030-ra az ország teljes energiafogyasztásának negyede tiszta forrásból – vagyis megújuló energiából vagy atomenergiából – származzon.

Ez emelkedést jelentene a 2025 körüli, nagyjából 22 százalékos arányhoz képest. A jelenlegi trendek alapján ez a cél elérhetőnek tűnik, és valószínűleg hozzájárulhat a kibocsátások csökkenéséhez. 2025-ben például először fordult elő, hogy nemcsak az energiamix arányában, hanem abszolút mennyiségben is mérséklődött a fosszilis alapú áramtermelés Kínában.

A terv gyenge pontja ugyanakkor, hogy Kína nem abszolút kibocsátási célokat határoz meg, hanem azt, hogy egy egységnyi gazdasági teljesítmény kevesebb kibocsátással járjon. Az intenzitásalapú célok egyik problémája, hogy a teljes kibocsátás akár növekedhet is, ha a gazdaság gyorsan bővül. Szintén csalódást keltő lehet, hogy a dokumentum nem tartalmaz konkrét menetrendet a szén kivezetésére. Mindössze annyi szerepel benne, hogy ösztönözni kell a szén- és olajfogyasztás tetőzését.

Kőolaj vagy napenergia? Az újabb olajválság eldöntheti

Kőolaj vagy napenergia? Az újabb olajválság eldöntheti – Fotó: AI

A geopolitikai feszültség új értelmet ad a stratégiának

Amikor az elemzés készült, már zajlott a legújabb közel-keleti háború. A konfliktus miatt lezárt Hormuzi-szoroson keresztül elsősorban Ázsiába, így Kínába jut el jelentős mennyiségű kőolaj. Ebben a helyzetben a zöld átállás nemcsak klímapolitikai, hanem nemzetbiztonsági kérdésként is értelmezhető. Ráadásul gazdasági szempontból sem jelent feltétlenül terhet:

a becslések szerint a kínai GDP-növekedés mintegy harmada ma már a tiszta technológiákhoz kapcsolódik.

A háború rövid távon ugyan növelheti a költségeket, középtávon azonban Kína pozícióját is erősítheti. A fosszilis energiától való függőség csökkentésének egyik legfontosabb eszköze – a napelemek, szélturbinák, akkumulátorok és elektromos járművek – mind olyan technológiák, amelyek gyártásában Kína meghatározó szereplő. 

Ez a cikk is érdekelheti: Európai csúcs: Magyarország a napenergia hasznosításában az első. 

Indexkép: AI.