Az ökológiai gazdálkodás arányának növelése kiemelt cél az Európai Unió fenntarthatósági stratégiájában. A cél világos: 2030-ra a mezőgazdasági területek legalább 25 százaléka ökológiai művelés alá kerüljön. Azonban a jelenlegi átállási ütem nem elegendő a kitűzött határidőre, ezért az uniós szakpolitikákban egyre hangsúlyosabbá válik a kereslet oldalának ösztönzése is.

Közbeszerzés mint gyorsítósáv

Az élelmiszer-közbeszerzés – különösen a közétkeztetés területén – olyan eszköz lehet, amely jelentős keresletet generálhat az ökológiai alapanyagok iránt. A fenntartható mezőgazdaság támogatása ebben a formában nem csupán környezetvédelmi szempontból fontos, hanem gazdasági és társadalmi előnyökkel is járhat.

A közbeszerzések volumene óriási: az európai GDP körülbelül 15 százalékát érintik, és évente hozzávetőleg 80 milliárd eurót fordítanak élelmiszerbeszerzésre. Ezzel szemben az ökotermékek éves kiskereskedelmi forgalma 40–50 milliárd euró körül mozog. Ez azt jelenti, hogy a közétkeztetés akár meg is duplázhatná az ökogazdálkodás termékeire irányuló keresletet.

Többszintű előnyök a fenntarthatóság jegyében

A közétkeztetés „zöldítése” nemcsak a mezőgazdasági termelők számára jelent kiszámítható piacot, hanem több szinten is hozzájárul a fenntarthatósághoz.

Javulhat a biodiverzitás, erősödhet a talaj- és vízvédelem, valamint közegészségügyi előnyöket is hozhat, ha jobb minőségű, szezonális és helyi alapanyagok kerülnek a tányérokra.

Az ilyen intézkedések edukációs hatása sem elhanyagolható. Ha a gyermekek napi szinten találkoznak tudatosan összeállított, egészségesebb ételekkel, az hosszú távon hatással lehet a felnőttkori fogyasztási szokásaikra is. A fenntarthatóság tehát már az iskolai menzán elkezdődhet.

biogazdálkodás

A közétkeztetés „zöldítése” nemcsak a mezőgazdasági termelők számára jelent kiszámítható piacot – Fotó: Pixabay

Nemzetközi példák: rendszerszintű megközelítés

Egyes országok már sikeresen bizonyították, hogy a közétkeztetés és az ökogazdálkodás összekapcsolása lehetséges. A komplex, értéklánc-alapú megközelítések – amelyek magukban foglalják a szereplők képzését, kapacitásfejlesztését, védjegyek alkalmazását és a fogyasztók edukációját – működőképes alternatívát jelentenek a jelenlegi rendszerek átalakítására.

Tapasztalatok szerint ezek a rendszerek nem feltétlenül járnak magasabb költségekkel: az étrendváltás, a szezonális tervezés és a rövidebb ellátási láncok révén a kiadások optimalizálhatók.

Belföldön a legnagyobb akadályt a közös vízió hiánya jelenti. Jelenleg nem áll rendelkezésre olyan hosszú távú stratégia, amely egyértelmű célokat határozna meg az ökogazdálkodás és a közétkeztetés összehangolására. Az átláthatóság is problémás: hiányoznak a pontos adatok arról, mennyi ökológiai alapanyag érhető el, és milyen mennyiségre lenne szükség az országos közétkeztetés ellátásához.

Ha ezek az információk rendelkezésre állnának, a „biztos kereslet” stabilizálhatná a gazdálkodói döntéseket is. Ez segítene abban, hogy az ökológiai termékek nagyobb része belföldi felhasználásra kerüljön, ne pedig kényszerűen exportálják őket.

Belépési pontok és lehetőségek

A gyakorlati megvalósítás egyik lehetséges iránya a gabona-termékpályák újragondolása lehet. Sok esetben már most is rendelkezésre áll elegendő alapanyag, azonban a közétkeztetés számára feldolgozott termékekre – például ökológiai száraztésztára – lenne szükség. Ugyanígy az alma mint iskolai gyümölcsprogramban szereplő termék is okosabban integrálható lenne a rendszerbe, ha lenne megfelelő piacszervezés. Kulcskérdés a feldolgozóipar bevonása. Bár a technológia többnyire adott, tanúsítás, elkülönített gyártás és kapacitásvállalás nélkül nem alakulhat ki elegendő kínálat.

A fenntartható közétkeztetés eléréséhez valódi párbeszédre és együttműködésre van szükség a döntéshozók, termelők, intézmények és fogyasztók között. Ez idő- és forrásigényes, de elkerülhetetlen feltétele a működő rendszernek.

A tudatos szülői érdeklődés is számít: érdemes odafigyelni arra, mi kerül a gyerekek tányérjára, kérdezni az iskolai menükről, és részt venni a helyi kezdeményezésekben. A kevés hazai jó példa eddig jellemzően alulról szerveződött: szülők, pedagógusok, termelők és beszállítók összefogásából születtek működő, fenntartható megoldások.

Indexkép: pixabay.com