Idén jelentős gabonatermés-csökkenés sújtja Ausztriát, különösen az ország keleti régióit. Az osztrák mezőgazdasági szereplők szerint két fő ok húzódik a visszaesés mögött: egyrészt a hónapok óta tartó csapadékhiány, másrészt a gazdasági környezet romlása, amelyet tartósan alacsony felvásárlási árak és magas termelési költségek jellemeznek.
Aszály és szélsőséges időjárás: súlyos veszteségek a táblákon
Az Ausztria mezőgazdaságát képviselő Landwirtschaftskammer elnöke, Josef Moosbrugger így jellemezte az idei helyzetet:
Ez a szezon nem való gyenge idegzetűeknek. A gazdák számára az idei évben az állandó mottó: várni az esőt.
Az őszi vetés óta jelentős csapadékhiány súlytotta az osztrák gazdákat, és vagy túl hűvös, vagy túl forró időjárás nehezítette a növények fejlődését. Moosbrugger szerint tavasz szinte „nem is volt”, a mezőgazdasági területeken főként a hőség és a szárazság okoz gondot. Ezek a problémák nem most kezdődtek, már a júniusi hőhullámot megelőzően is fennálltak. Az első táblákat már aratják, de a termés mennyisége jóval szerényebb a megszokottnál.
Országos szinten mintegy 2,7 millió tonnára (kivéve a kukoricát) becsüli a Landwirtschaftskammer a gabonatermést, ami 15-20%-kal kevesebb a tavalyi eredménynél, és kb. 10%-kal alacsonyabb az ötéves átlagnál. Az ország keleti részeiben az aszály hatását még erősebben érzik; Burgenlandban és Alsó-Ausztria egyes területein a számítások szerint a téli búza hektáronkénti hozama akár 20%-kal is csökkenhet, sőt helyenként ennél is nagyobb veszteségek fordulhatnak elő.
A szakmai felkészültség tompítja a veszteségeket
Moosbrugger szerint, hogy a helyzet nem is súlyosabb, az a gazdák „magas fokú szakértelmét” bizonyítja: sokan az utóbbi években váltottak talajkímélő művelésre, kevesebbet szántanak, törekednek a takart felszín fenntartására, ez pedig segít a nedvesség megőrzésében. Ennek ellenére a legnagyobb probléma továbbra is a vízhiány – bizonyos gazdaságokban már a talajvízszint is aggasztóan alacsonnyá vált.
Gabonafélék – például a búza – nehezebben tűri a hosszan tartó szárazságot, mint például a kukorica. A legfontosabb kultúrák között továbbra is a kukorica, búza, árpa, szójabab és tritikálé szerepel, ugyanakkor a napraforgó, rozs, olajtök és őszi árpa vetésterülete nőtt. Az idei évben azonban a burgonya, a takarmányborsó, a bab, a tavaszi árpa, a zab és a cukorrépa vetésterülete jelentősen csökkent.
Történelmi mélyponton a vetésterület
Nem csak a terméseredmények rosszabbak, de a gabonafélék vetésterülete is tovább zsugorodott. A Landwirtschaftskammer becslése szerint ez első alkalommal 500 ezer hektár alá esett, ami történelmi mélypontnak számít Ausztriában.
Eközben a termelőket nem kizárólag a gyenge termés sújtja. Moosbrugger szerint „jelenleg minden eddiginél nagyobbak a szántóföldi gazdálkodás gazdasági kihívásai”. A 2025-ös bő globális termés óta a gabonaárak tartósan alacsony szinten vannak, csak néhány kivétellel – például a repce esetében – tapasztalható némi javulás. Az eladási árak gyengék, miközben a termelési költségek – különösen a műtrágya, energia és üzemanyagárak – továbbra is magasak. Ez egyre több gazdát késztet arra, hogy a területeiket más célra fordítsák, vagy akár ideiglenesen parlagon hagyják.
Változó világpiaci árak és hatásuk az osztrák gazdákra
Az elmúlt hónapokban némi áremelkedés tapasztalható a világpiacon: 2026 májusában a búza világpiaci ára 3,4%-kal emelkedett az előző hónaphoz, illetve 7,8%-kal az előző évhez képest. Az árfolyamnövekedés oka, hogy egyes, meghatározó exportáló országok (pl. az USA) elmaradó terméssel számolnak. Ugyanakkor magasabb árakból csak azok profitálhatnak, akik mennyiségben és minőségben is jól teljesítenek – márpedig ez idén Ausztriában nem jellemző.
Politikai és gazdasági viták: mezőgazdasági támogatások a középpontban
A jelenlegi helyzet árnyékában Moosbrugger védelmébe vette a mezőgazdasági gázolaj (Agrardiesel) visszavezetését, amelyet Ausztriában jelentős politikai vita övezett. Kritikusok szerint ez éghajlatpolitikai szempontból hibás támogatás, amely nem ösztönzi az energiahatékonyságot, míg a gazdák képviselői versenyképességi és költségoldali érvekkel támasztják alá a szükségességét. Különösen vitatott, hogy a támogatás nem tényleges üzemanyag-felhasználáson, hanem hektáronkénti átalányon alapul, ami a mezőgazdasági terület nagyságát részesíti előnyben.
Moosbrugger kiemelte, hogy nem extra támogatást csikar ki az ágazat, hanem a nemzetközi versenyképesség megtartásáról van szó. Az osztrák gazdák ugyanis olyan termelőkkel versenyeznek a piacon, akik jóval kedvezőbb feltételek mellett gazdálkodhatnak.
Régiós és nemzetközi kihívások: tanulságok magyar gazdáknak
A mezőgazdaságot érő költségnyomás nem csak Ausztriát érinti – erre a FAO, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének legfrissebb elemzése is kitér. A szervezet szerint világszerte emelkedő energia- és műtrágyaárak feszítik a gazdákat. Ugyanakkor a szervezet azt várja, hogy az agrártermékek nemzetközi ára 2035-ig nagyrészt stabil marad. Ez a termelők számára komoly kihívást jelenthet, hiszen a költségeik nőnek, de a felvásárlási árak nem követik automatikusan ezt a trendet.
Moosbrugger szkeptikusan értékeli a napokban életbe lépett, bizonyos élelmiszerekre (például búzalisztre) vonatkozó osztrák áfacsökkentést. Az intézkedés szerinte nem jelent pozitívumot az agráriumnak: a kamara kételkedik abban, hogy mindez a fogyasztókhoz is eljut, miközben az állam számára nagy költséggel jár, a termelők szempontjából pedig kevés hasznot hoz. Moosbrugger szerint az élelmiszerárakat inkább a piacnak, mintsem az állami támogatásoknak kellene meghatározni.
Indexkép: Pexels
_lead_fill_540x300_0.jpg)
