A magyar szürkemarha megmentőjeként ismert Szomor Dezső szerint az őshonos állatfajták megőrzése nem nosztalgia, hanem stratégiai kérdés. Az Apajpusztán működő ökogazdaságban ma több ezer szürkemarha, bivaly, rackajuh, mangalica és ősi baromfifajta génállományát őrzik – nem csupán a múlt emlékeit, hanem a jövő mezőgazdaságának tartalékait is. A szakember szerint a modern élelmiszertermelés zsákutcába juthat az őshonos génállományok nélkül.
A magyar agráriumban kevesen vannak, akiknek a neve annyira összeforrt volna az őshonos állatfajták megmentésével, mint Szomor Dezsőé. Bár ő maga következetesen hangsúlyozza, hogy a történelmi érdem elsősorban a néhai Bodó Imre professzort illeti, az kétségtelen, hogy az apajpusztai gazdálkodó az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb gyakorlati megvalósítója lett annak a munkának, amely nélkül ma több magyar őshonos fajta talán már nem is létezne.
A Kiskunsági Állami Gazdaság egykori területein létrejött Szomor Ökogazdaság ma az ország egyik legjelentősebb élő génbankja. A Kiskunsági Nemzeti Park területein több ezres állományban legelnek a magyar szürkemarhák, a bivalyok és a rackajuhok, miközben különböző mangalicafajták, ősi pulykák és hagyományos baromfifajták genetikai állományát is itt őrzik.
Szomor Dezső – Fotó: Szomor Ökofarm
Nem skanzen, hanem élő génbank
A kívülálló számára úgy tűnhet, mintha megállt volna az idő Apajpusztán. A régi istállók, a ridegtartásban élő állatok és a hagyományos gazdálkodási módszerek láttán könnyű lenne skanzenként tekinteni a gazdaságra. Szomor Dezső szerint azonban éppen az ellenkezőjéről van szó.
Az ökogazdaság működését saját vágóhíd, húsüzem és halgazdaság teszi gazdaságilag fenntarthatóvá. A területhez kapcsolódó mesterséges tavak ráadásul mára nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekké váltak, amelyek számos madárfaj számára biztosítanak élőhelyet.
– Nem elsősorban a profit vezérel bennünket – fogalmazott a gazdálkodó. – Inkább egy olyan nonprofit szemléletű gazdaságként működünk, amely képes eltartani a hetven alkalmazottat és biztosítani a fennmaradáshoz szükséges forrásokat.
A működés alapját a nemzeti parki legelők használata, valamint az őshonos állatok után járó támogatások jelentik.
Szerelem és küldetés
Arra a kérdésre, hogy miért éri meg egy ilyen gazdaságot működtetni, Szomor Dezső egyértelmű választ adott:
– Egyrészt szerelem, másrészt küldetés.
Az őshonos haszonállatok ugyanis gazdasági szempontból rendkívül kedvezőtlen tulajdonságokkal rendelkeznek. Lassabban fejlődnek, kisebb a húskihozataluk, vastagabb a bőrük, és semmilyen teljesítményfokozó kezelést nem kapnak.
Míg egy intenzív brojlercsirke hat hét alatt eléri a vágósúlyt, addig egy hagyományos magyar baromfifajta akár fél év alatt növekszik egyetlen kilogrammosra. Ezalatt többszörös mennyiségű, vegyszermentesen előállított takarmányt fogyaszt el.
Éppen emiatt az őshonos állatok gazdasági versenyképessége csekély, genetikai jelentőségük azonban felbecsülhetetlen.
Az ősi génállomány a jövő biztosítéka
Szomor Dezső szerint a modern állattenyésztés egyik legnagyobb veszélye, hogy folyamatosan a termelékenységet helyezi előtérbe, miközben fokozatosan elveszíti genetikai tartalékait.
A keresztezések eredményeként ugyan nő a hús- és tejtermelés, de ezzel párhuzamosan romlik az állatok ellenálló képessége, nő a betegségekre való érzékenységük, és egyre több gyógyszeres beavatkozásra van szükség.
– A keresztezés egy zsákutca. A végén ott van az összeomlás – fogalmazott.
Szerinte amikor a nemesítők új genetikai vonalakat szeretnének létrehozni, mindig vissza kell nyúlniuk az eredeti, őshonos genetikai állományokhoz. Nyugat-Európában ezek a genetikai tartalékok sok helyen már eltűntek, Magyarország azonban még mindig kivételes helyzetben van.
Egyre többen keresik a tiszta élelmiszert
Bár az őshonos állatokból előállított termékek lényegesen drágábbak a tömegtermelésben készült élelmiszereknél, a kereslet folyamatosan növekszik.
Az apajpusztai gazdaság kínálatában olyan különlegességek szerepelnek, mint a szürkemarha szalámi, a mangalicaszalonna, a bivalypárizsi vagy éppen az őstulokpörkölt. Ezeket saját budapesti üzletekben, viszonteladókon keresztül, valamint exportpiacokon értékesítik.
A vásárlók jelentős része egészségügyi okokból választja ezeket a termékeket, sokan ételintoleranciával vagy különböző érzékenységekkel élnek.
Nem a profit a legfontosabb
Szomor Dezső szerint az ökogazdaság működtetéséből nem lehet jelentős vagyont felhalmozni.
– Amióta élethivatásommá vált a fajtamentés, minden többletbevételt vissza kellett forgatni a gazdaságba – mondta.
A gazdálkodó számára azonban nem a nyereség a legfontosabb eredmény.
Sokkal inkább az, hogy a Kiskunságban sikerült létrehozni egy olyan gazdaságot, amely egyszerre biztosít munkát több tucat embernek, állít elő egészséges élelmiszert, és közben hozzájárul ahhoz, hogy a magyar őshonos állatfajták genetikai öröksége a jövő generációi számára is fennmaradhasson.
Ahogy Szomor Dezső fogalmazott: az őshonos fajták megőrzése nem a múltról szól, hanem a jövőről.
Forrás: Növekedés.hu
Indexkép: Facebook/Szomor Ökofarm
