Az EU függősége a takarmány-adalékanyagoktól

Az állattenyésztési élelmiszerlánc szereplőit tömörítő Európai Állattenyésztés Hangja legfrissebb közleményében az Európai Takarmánygyártók Szövetsége (FEFAC) elemzésének legfontosabb megállapításait ismerteti. A tanulmány középpontjában az áll, hogy az Európai Unió jelentős mértékben kiszolgáltatott a harmadik országokból – mindenekelőtt Kínából – származó vitamin- és aminosav-importnak. Ez a függőség különösen válsághelyzetekben jelent komoly ellátásbiztonsági kockázatot.

Egy régóta ismert, de súlyosbodó probléma

A FEFAC már évek óta figyelmeztet arra, hogy az EU saját termelési kapacitásai nem elegendőek az állati takarmányozáshoz nélkülözhetetlen adalékanyagok biztosítására. A vitaminok és aminosavak nem csupán kiegészítő elemek: alapvető szerepük van az állatok egészségének fenntartásában, a termelési hatékonyság növelésében, valamint a környezeti terhelés csökkentésében. Hiányuk nemcsak gazdasági, hanem állatjóléti és fenntarthatósági problémákat is okozhat.

Mit vizsgált az elemzés?

A tanulmány átfogó képet ad az EU takarmányozási és állattenyésztési ágazatának helyzetéről, különös tekintettel a kritikus jelentőségű adalékanyagokra. Az elemzés négy fő kérdésre fókuszált:

  • mennyire koncentrált a globális termelés,
  • milyen mértékben függ az EU a külső beszállítóktól,
  • képes-e az európai ipar kielégíteni a belső keresletet,
  • valamint kiválthatók-e a kockázatos importforrások biztonságosabb alternatívákkal.

takarmányozás

A vitaminok és aminosavak gyártása világszerte erősen koncentrált – Fotó: Unsplash

Miért nélkülözhetetlenek a vitaminok?

A takarmánygyártás célja, hogy az állatok számára minden szükséges tápanyagot biztosítson. Bár az alapanyagok – például gabonák vagy melléktermékek – sok tápanyagot tartalmaznak, gyakran nem fedezik teljes mértékben az állatok vitaminigényét, ezért kiegészítésre van szükség.

A vitaminok kulcsszerepet játszanak többek között:

  • a növekedésben és csontfejlődésben,
  • az energia-anyagcserében,
  • az idegrendszer működésében,
  • az immunrendszer erősítésében és a termékenységben.

Hiányuk súlyos betegségekhez és termeléscsökkenéshez vezethet. Mivel az állatok nem képesek minden vitamint előállítani, a pótlásuk elengedhetetlen – még az ökológiai gazdálkodásban is. Kivételt részben csak a kérődzők jelentenek, amelyek bizonyos B-vitaminokat képesek előállítani. Különösen aggasztó, hogy a világ vitamintermelésének mintegy 80%-a Kínában történik, miközben az EU részesedése csupán körülbelül 8%.

Az aminosavak szerepe és környezeti hatásai

Az aminosavak a fehérjék alapvető építőkövei, és egyes típusok – az úgynevezett esszenciális aminosavak – kizárólag takarmány útján biztosíthatók. Már egyetlen aminosav hiánya is visszaveti a fehérjeszintézist, ami negatívan hat a növekedésre és a termelési eredményekre.

Korábban ezt a problémát a fehérjebevitel növelésével kezelték, ami azonban fokozott nitrogénkibocsátással járt. A modern takarmányozás ezzel szemben célzott aminosav-kiegészítést alkalmaz, amely:
  • csökkenti a környezeti terhelést,
  • mérsékli az ammónia- és üvegházhatású gázkibocsátást,
  • valamint hozzájárul a szójaimport-függőség csökkentéséhez.

A globális piac koncentrációja

A vitaminok és aminosavak gyártása világszerte erősen koncentrált. Mindössze néhány ország uralja a piacot, és ezek közül több geopolitikai szempontból kockázatos partnernek számít.

Néhány kulcsadat:

  • az EU egyes vitaminokat (például B9-, C- és K3-vitamint) egyáltalán nem állít elő,
  • a B9-vitamin esetében 100%-os, biotin esetében 96%-os a kínai függőség,
  • a lizinből az EU saját szükségletének mindössze kis részét termeli meg,

Kína az EU vitaminimportjának 60–70%-át, az aminosavimportnak pedig 70–80%-át adja.

Világszinten mindössze 10 ország gyárt vitaminokat és 11 ország aminosavakat, miközben Kína az egyetlen, amely teljes vitaminkínálattal rendelkezik, piaci részesedése terméktől függően 33% és 99% között mozog.

Kockázatok és következmények

Az európai állattenyésztés működése elképzelhetetlen ezek nélkül az adalékanyagok nélkül. Az importfüggőség azonban komoly sebezhetőséget jelent: egy esetleges ellátási zavar nemcsak a termelést veszélyeztetné, hanem az állategészségügyet és a környezetvédelmi célok teljesítését is.

A tanulmány üzenete egyértelmű: az EU-nak sürgősen foglalkoznia kell a stratégiai fontosságú takarmány-adalékanyagok ellátásbiztonságával, különben a jelenlegi függőség hosszú távon komoly gazdasági és élelmiszerlánc-kockázatokat hordoz.

Forrás: allattenyesztok.hu
Indexkép: unsplash.com