A tavaszi fagyok és a drasztikus aszályok miatt tartósan sérülékennyé vált a hazai gyümölcstermesztés, a káros időjárási jelenségek az elmúlt öt év átlagában a termés és az árbevétel 40-50%-át semmisítették meg. Dr. Apáti Ferenccel, a FruitVeb Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnökével beszélgettünk a klímaváltozás drámai hatásairól, a Kárpát-medencébe betörő fagyhullámok hátteréről, a méregdrága védelmi technológiákról és a hazai gyümölcságazat túlélési esélyeiről.

Agroinform: Hogyan értékeli a hazai gyümölcstermesztés helyzetét, jövőképét klimatikus vetületben?

Dr. Apáti Ferenc: A hazai gyümölcstermesztés klimatikus szempontból tartósan sérülékeny állapotba került, mert a korábban ritkának számító szélsőségek ma már az éves ciklus rendszeres elemei. A tavaszi fagyok nem kivételes események, hanem az „új normalitás” részei, amelyek évről évre nagy területeket érintenek, és a terméspotenciál jelentős részét elviszik. A fagyok gyakorisága és intenzitása az elmúlt 10–15 évben folyamatosan nőtt, és ma már nem az a kérdés, lesz‑e fagy, hanem az, hogy hányszor és mely térségekben, illetve milyen intenzitásokkal érinti azokat, és milyen károkat hagy maga után.

A fagyok mellett az aszály is állandó tényezővé vált: a tavaszi csapadékhiány, a légköri aszály és a perzselő UV-sugárzás együttesen olyan stresszt okoz, amelyet öntözéssel sem lehet teljesen ellensúlyozni. A gyümölcságazat termésbiztonsága emiatt romlik, a termésingadozás nő, és a hazai ellátás stabilitása is gyengül. Összességében a klíma a gyümölcstermesztés egyik legnagyobb korlátozó tényezőjévé vált, és nem túlzás kijelenteni, hogy az elmúlt öt év átlagában a káros időjárási jelenségek (különösen a tavaszi fagy és az aszály) a hazai gyümölcstermés, illetve -árbevétel 40-50%-át semmisítette meg. Vagyis normális időjárás esetén akár közel kétszer ekkora termés lenne realizálható.

Agroinform: Mi történt, és mikor „romlott” el a helyzet?

Dr. Apáti Ferenc: A helyzet nem egyik napról a másikra romlott el: a folyamat nagyjából egy évtizede indult, és az utóbbi 3–5 évben gyorsult fel drámai módon. Körülbelül 10 éve figyelhető meg, hogy a tavaszi fagyok egyre gyakoribbak és egyre erősebbek, de az utóbbi években már sorozatos fagyhullámok sújtják ugyanazokat a térségeket. 2025 és 2026 tavasza például több egymást követő fagyhullámot hozott, amelyek országos szinten 80-90%-os károkat okoztak.

A tavaszi fagyok gyakoriságának növekedése alapvetően a globális felmelegedés következménye, ami miatt lassul az északi sarkkör fölötti ún. poláris örvény, ami eddig ott tartotta a hideg légtömeget. E folyamatok miatt a sarkkör hideg légtömege március közepe és május közepe között, általában és megfigyelhetően körülbelül 2 hetes ciklusokban lefolyik nem csak a Kárpát-medencébe, hanem akár Spanyolországba vagy Törökországba is. E globális folyamatok miatt alapvetően a jövőben sem számíthatunk a fagykárok gyakoriságának csökkenésére, mert az elmúlt évek jelenségei nem egyedi esetek, hanem tendenciák.

A helyzet romlásához hozzájárult a csapadékhiány is: a tavaszi, de különösen a nyári hónapok rendszeresen eső nélkül telnek, ami tovább gyengíti a növények kondícióját. De ebbe a sorba illeszkednek a változó hőmérsékleti és fényviszonyok is: például a tavaszi fagyveszélyes időszakot követő május folyamán gyakran alakul ki hűvös, fényszegény időjárás, ami rontja a tavaszi fagyokat túlélő virágok kötődését.

A klímaváltozás tehát nem új jelenség, de az utóbbi években vált olyan mértékűvé, hogy a gyümölcstermesztés technológiai és gazdasági kereteit is alapjaiban rengetheti meg.

Agroinform: Mely klimatikus változások jelentik a legnagyobb problémát?

Dr. Apáti Ferenc: A legnagyobb problémát egyértelműen ezek a tavaszi fagyok jelentik, amelyek virágzáskor érkeznek, és így közvetlenül a termésképző szerveket pusztítják el. Ezek gyakran több hullámban érkeznek, és akár egyetlen éjszaka leforgása alatt is teljes terméskiesést okozhatnak. A széllel járó szállított fagyok – amikor a hideg széllel érkezik – különösen veszélyesek, mert a fagyvédelmi technológiák hatástalanok ellenük.

A másik kritikus tényező az aszály, különösen a légköri aszály, amikor a páratartalom 10-20% körül van, és az UV‑sugárzás extrém. Ez a növények számára olyan stresszt jelent, amelyet öntözéssel sem lehet teljesen kompenzálni. Emellett a szélsőséges hőmérsékleti ingadozások, a hirtelen lehűlések és felmelegedések, valamint a csapadék térbeli és időbeli szélsőségei is komoly gondot okoznak.

Agroinform: Milyen stresszhatások fakadnak mindezekből?

Dr. Apáti Ferenc: A klimatikus szélsőségek többféle stresszt okoznak a gyümölcsfákban. A fagy közvetlenül elpusztítja a virágokat, rügyeket, így a termésképző szervek elvesztése miatt a terméskiesés azonnali és visszafordíthatatlan. A hosszan tartó csapadékhiány a talaj vízkészletét meríti ki, ami gyenge hajtásnövekedést, rossz kondíciót és alacsonyabb termésminőséget, apróbb gyümölcsméretet eredményez – ez mennyiségi és minőségi veszteség egyaránt.

A légköri aszály extrém párologtatási kényszert okoz, a növények vízháztartása felborul, a levelek perzselődnek, a fotoszintézis visszaesik. A hőstressz és az UV‑sugárzás sejtszintű károsodást okoz, a gyümölcsök mérete és minősége romlik. A stresszhalmozódás miatt a fák regenerációs képessége gyengül, így a következő év terméspotenciálja is csökken.

Agroinform: Hogyan lehet ezeket kezelni?

Dr. Apáti Ferenc: A problémák kezelése több szinten lehetséges, de nincs tökéletes megoldás. A legfontosabb a jó termőhelyválasztás, kerülni kell a fagyzugos területeket – bár ez sok gazdánál már nem változtatható. A fajtaválasztás is kulcsfontosságú: vannak fajták, amelyek jobban tűrik a hideget vagy a szárazságot, de a fagytűrés csak egy szempont a fajtaválasztás sok kritériuma közül. A növények jó kondícióban tartása – megfelelő tápanyagellátás, talajápolás – növeli az ellenállóképességet.

Az aktív fagyvédelmi módszerek közül

a korona fölötti fagyvédelmi öntözés a leghatékonyabb, mert a víz megfagyása során felszabaduló hő védi a virágokat – ehhez azonban rengeteg víz kell, és drága is.

Az ültetvényfűtés a második leghatékonyabb eljárás, de szintén nagyon költséges. A légkeverés egy közepes hatásfokú módszer, de költségigénye elviselhető, különösen a 80%-os beruházási támogatások mellett. A fagyvédelem két ökölszabálya viszont az, hogy egyrészt a 10-15 km/h-nál erősebb légmozgással járó fagyok ellen minden fagyvédelmi módszer hatástalan; másrészt az olcsó fagyvédelmi módszerek nem hatékonyak, ellenben ami hatékony, az drága.

Az aszály ellen az öntözés elengedhetetlen, de légköri aszály esetén ez sem elég. Hosszabb távon a technológiai intenzifikáció, a precíziós gazdálkodás, valamint a robotizáció csökkentheti a kockázatokat. A jégkárok ellen egyértelműen jégháló-rendszer kiépítése szükséges, míg az esőkárra érzékeny kultúrák esetében (cseresznye, szamóca) esővédő fóliatakarás megléte is indokolt. 

Kijelenthető, hogy a frisspiaci gyümölcsök versenyképessége csak olyan ültetvényekben biztosítható, amelyek egyszerre öntözöttek, fagyvédettek (akár két különböző fagyvédelmi módszer – mint a légkeverés és a kiegészítő fűtés – kombinációjával), és jégháló-rendszerrel, illetve egyes kultúráknál (cseresznye, szamóca) esővédő fóliával takartak.

Vagyis vagy minden időjárási kárnem ellen beépítjük a védelmi technológiákat az ültetvényünkbe, vagy inkább bele se kezdjünk az ültetvény létesítésébe!

Ipari gyümölcsök (feldolgozóipari alapanyagokat előállító ültetvények) esetében is alapkövetelmény az öntözés, valamint a fagyvédelem megléte. Azonban az ipari gyümölcsök rentabilitása a jégháló-rendszer plusz költségét nem bírja el gazdaságossági szempontból, így a jégkároknak kitett marad (jóllehet, a kisebb jégverés az ipari minőséget nem feltétlenül rontja).

Mindehhez azonban rengeteg tőkére és nagyon nagy szaktudásra van szükség!

Agroinform: Milyen perspektívái és lehetőségei vannak akár a kultúraváltásra a gyümölcstermelő ágazatnak?

Dr. Apáti Ferenc: A kultúraváltás lehetősége valós, de nem egyszerű. A klímaváltozás miatt hosszabb távon akár déli gyümölcsök termesztése is elképzelhető – bár ez 5-10 éves távlatban még biztosan nem jelent alternatívát. A jelenlegi helyzetben inkább az látszik, hogy a termesztők a kevésbé fagyérzékeny, stabilabb kultúrák felé mozdulnak, vagy intenzívebb termelési rendszerekre váltanak.

A fiatal gazdák nyitottabbak a digitalizációra, a precíziós technológiákra, ami új kultúrák bevezetését is megkönnyítheti. A termesztési struktúra átalakulása már zajlik: egyes kultúrák (például a málna) gyakorlatilag eltűntek az országból, mások pedig új lendületet kapnak. Hosszú távon a klímaadaptáció és a technológiai fejlődés együtt határozza meg, milyen gyümölcsfajok maradnak életképesek Magyarországon.

Indexkép: Agroinform