Egy évtizede hangoztatott ötletét frissítette fel Csizmadia György, a Venyim Gyümölcse Közösségi Kert tulajdonosa: szerinte a dunaújvárosi egykori ipari infrastruktúra felhasználásával nemcsak a Velencei-tó vízpótlása oldható meg, hanem a szárazodó Mezőföld mezőgazdasági területeinek vízellátása is javítható lenne. A gazdálkodó szerint a legfontosabb műszaki alap már adott, hiszen a dunai szivattyútelep működőképes.

„A háttér már most készen van” – írta posztjában a szakember, miután korábbi bejegyzése nagy érdeklődést váltott ki. A Venyim Gyümölcs Közösségi Kert tulajdonosa szerint sokan kételkedtek abban, hogy a Dunából történő vízkivétel és a szivattyúzás megvalósítható lenne, ám úgy véli, a legnehezebb mérnöki feladat már megoldott.

A gazdálkodó állítása szerint a dunaújvárosi papírgyárakat ellátó dunai rendszer szivattyútelepe jelenleg is működőképes, a hét nagyteljesítményű szivattyút pedig nemrég felújították. Véleménye szerint így már nem a technológiai akadályok jelentik a legnagyobb kihívást, hanem a döntés és az akarat kérdése.

Egy régi elképzelés új köntösben

Csizmadia György szerint a Velencei-tó vízhiánya és a Mezőföld egyre súlyosbodó aszályhelyzete közös megoldást kívánhat. Elképzelése szerint a Duna vizét a dunaújvárosi infrastruktúra segítségével lehetne eljuttatni a térségbe.

A gazdálkodó úgy látja, hogy a Velencei-tó saját vízgyűjtő területe a klímaváltozás és az egyre gyakoribb száraz időszakok miatt már nem képes biztosítani a szükséges utánpótlást. Eközben a Mezőföldön a csökkenő talajvízszint és az egyenetlen csapadékeloszlás egyre nagyobb gondot okoz a mezőgazdaságban.

A javaslat központi eleme egy Dunaújváros és Mezőfalva közötti nyomóvezeték lenne. A víz a dunai szivattyútelepről egy zárt, nagynyomású rendszeren keresztül jutna el a mezőfalvai vízválasztó térségébe.

A domborzat segíthetne a víz továbbításában

Az elképzelés egyik kulcspontja, hogy Mezőfalva térsége természetes vízválasztóként működik. Csizmadia György szerint a Duna felől feljuttatott víz innen már részben gravitációs úton haladhatna tovább észak, illetve északnyugat felé, a Velencei-tó irányába.

A gazdálkodó szerint a Dunaújváros–Mezőfalva közötti szakasz mintegy 14–16 kilométer hosszú lehetne, ráadásul ennek egy része már meglévő infrastruktúrára épülhetne. A vízválasztón túl a meglévő vízfolyások, árkok és csatornák megfelelő átalakításával a víz természetes esését is ki lehetne használni.

Nyáron a gazdákat, télen a Velencei-tavat segítené

A javaslat szerint a rendszer egész évben működhetne, de eltérő célokat szolgálna.

A nyári időszakban, amikor a mezőgazdaság számára a legnagyobb a vízigény, a Mezőföld kerülne előtérbe. A kiszélesített csatornarendszerből a gazdák öntözéshez juthatnának vízhez, miközben a talajba szivárgó víz a környék vízháztartását is javíthatná.
A téli hónapokban, amikor megszűnik az öntözési igény, a víz nagyobb része a Velencei-tó felé áramolhatna. Csizmadia György szerint a kisebb párolgási veszteség miatt ez az időszak alkalmas lehetne a tó vízszintjének feltöltésére.

Napelemekkel csökkenthetnék az energiaigényt

A gazdálkodó elképzelése szerint a rendszer működtetését részben megújuló energiával lehetne támogatni. A szivattyútelep környezetében kialakított napelemparkok a termelési időszakban hozzájárulhatnának az energiaigény fedezéséhez.

A vízminőségi kérdésekre is kitért: szerinte a Duna és a Velencei-tó eltérő vízminősége miatt természetes szűrő- és ülepítőrendszerek kialakítására lenne szükség, hogy a tóba már megfelelően tisztított víz érkezzen.

Milliárdos beruházás lehetne

Csizmadia György becslése szerint a projekt költsége több milliárd forintos nagyságrendű lenne. A nagyméretű nyomóvezeték kiépítése, a szivattyúk korszerűsítése, valamint az egyéb infrastrukturális munkák együtt mintegy 8–11 milliárd forintos beruházást jelenthetnének.

A gazdálkodó szerint ez jelentős összeg, ugyanakkor egy olyan térségi program része lehetne, amely egyszerre szolgálná a mezőgazdasági vízgazdálkodást, a tájrehabilitációt és a Velencei-tó hosszú távú megóvását.

„Innen már csak akarat kérdése”

Csizmadia György szerint a megvalósítás nem egyik napról a másikra történne. A tervezés, engedélyezés és kivitelezés több évet vehetne igénybe, de úgy véli, egy ilyen léptékű beruházás esetében a hosszú távú előnyök indokolttá tehetik a megvalósítást.

„Vizet a Mezőföldi tájba program indulhat!” – fogalmazott a gazdálkodó, aki szerint a technológiai háttér adott, és az érintett mezőgazdasági szereplők között már korábban is zajlottak az öntözőrendszer újraindításával kapcsolatos tervezések.

Az ötlet egyelőre egy gazdálkodói javaslat, megvalósíthatóságát részletes vízügyi, környezetvédelmi és mérnöki vizsgálatoknak kellene igazolniuk. György azonban úgy látja: a víz útja megtervezhető, a kérdés már inkább az, hogy megszületik-e a döntés a megvalósításáról.

Forrás és indexkép: Facebook