Az egyre súlyosbodó aszályhelyzet és a kritikusan alacsony vízszintek miatt átfogó, több szektort érintő vízügyi cselekvési terv kidolgozását kezdeményezte a TISZA. A párt rövid- és középtávú intézkedésekkel reagálna az idei nyár várható kihívásaira, miközben hosszabb távon a teljes hazai vízgazdálkodás újraszervezését is célul tűzte ki.
A kezdeményezés hátterében az áll, hogy a folyóvizek és a talajvíz szintje az elmúlt években folyamatosan csökkent, miközben az aszályos időszakok egyre gyakoribbá és intenzívebbé váltak. A TISZA szerint az idei nyáron már nem várható érdemi javulás a korábban meghirdetett fejlesztésekből, ezért azonnali beavatkozásra van szükség a mezőgazdaság, a vízügy és a természetvédelem területén.
A párt vezetése ennek jegyében kérte fel a leendő, élő környezetért felelős minisztert, Gajdos Lászlót egy gyorsan végrehajtható intézkedéscsomag összeállítására. A cél egy olyan operatív terv, amely képes mérsékelni a 2026-os aszály közvetlen hatásait, miközben megalapozza a hosszabb távú alkalmazkodást is.
A program egyik központi eleme a vízügyi intézményrendszer átalakítása. A TISZA egy olyan, vízgyűjtő-alapú működésre épülő szakigazgatási rendszert hozna létre, amely egyszerre biztosít országos koordinációt és erős helyi döntési jogköröket. A tervek szerint az intézményrendszert depolitizálnák, és a vezetői pozíciókat szakmai alapon töltenék be.
Ezzel párhuzamosan megerősítenék a környezetvédelmi és vízvédelmi hatóságok függetlenségét, valamint helyreállítanák az országos monitoring- és laborhálózatot, amely a vízkészletek állapotának folyamatos nyomon követését szolgálja.
A konkrét beavatkozások között kiemelt helyet kapnak a vízmegtartó beruházások. A TISZA komplex, térségi léptékű projekteket indítana, amelyek célja, hogy a csapadék minél nagyobb arányban a tájban maradjon. Külön figyelmet fordítanának a Homokhátság vízhiányos térségeire, ahol a talajvízszint stabilizálása kulcskérdés.
A nagy folyók esetében – a Tisza és a Duna mentén – a meder- és vízgazdálkodási beavatkozásokat a helyi közösségekkel és gazdálkodókkal egyeztetve valósítanák meg. A cél nem csupán a vízszint szabályozása, hanem új vizes élőhelyek létrehozása is, amelyek ökológiai és gazdasági szempontból egyaránt értéket képviselnek.
A kisebb vízfolyások és víztestek szerepe szintén felértékelődik a tervekben. A kisvízgyűjtők, patakok, mellékágak és holtágak revitalizációját országos programmá emelnék, ezzel növelve a táj vízmegtartó képességét.
A mezőgazdaságban a vízgazdálkodás modernizálása kerül előtérbe. A TISZA támogatná az öntözési rendszerek korszerűsítését, a precíziós gazdálkodás elterjedését, valamint az olyan megoldásokat, mint a kettős hasznosítású csatornák vagy a regionális vízmegőrző társulatok létrehozása. Ezek célja, hogy a gazdálkodók hatékonyabban tudják kezelni a vízhiányt, miközben csökken a környezeti terhelés.
A program hangsúlyosan kezeli a talaj szerepét is, amelyet a legnagyobb természetes víztározóként definiál. Ennek megfelelően támogatnák a talajkímélő művelési módokat, az erózió csökkentését és a vízmegőrző agrárgyakorlatokat.
A tervek túlmutatnak a mezőgazdaságon, és a települési környezetre is kiterjednek. A „szivacsváros” koncepció bevezetésével a városfejlesztésben kötelezővé tennék a vízmegtartási szempontok figyelembevételét. Ez olyan megoldásokat jelentene, mint a zöldtetők, esőkertek, szikkasztó rendszerek vagy záportározók, valamint a csapadékvíz és a szennyvíz elvezetésének szétválasztása.
A TISZA elképzelése szerint a vízgazdálkodás átalakítása nem csupán technikai kérdés, hanem szemléletváltást is igényel. A cél egy olyan komplex, több ágazatot összekapcsoló rendszer kialakítása, amely egyszerre szolgálja a mezőgazdaság versenyképességét, a természeti erőforrások megőrzését és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást.
A párt szerint a kihívás jelentős, de a szükséges szakmai tudás és tapasztalat rendelkezésre áll. A kérdés az, hogy a következő időszakban mennyire sikerül ezt egységes, hatékony intézkedésekké formálni.
Forrás: Facebook/Ujvári Szilvia
Indexkép: Pexels
